Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

LEON DEBEN: A lakásfelügyelőnőtől a városnegyedgondnokig

letve azt, hogy a tárolóhelyiség és a konyha az átlagosnál nagyobb". Nem akartak túl nagy hálószobákat, nehogy mindenki ugyanott aludjon és ne­hogy ezek a szobák más funkciót kapjanak. A kerteket is úgy kívánták kiala­kítani, hogy ne legyenek túlságosan zártak, és ezáltal maradjon lehetőség egyfajta szociális kontrollra. A cikk reményét fejezte ki, hogy ezekben a „lakbérpótlékos negyedekben" a lakásfelügyelőnők, illetve a „lakásszoeiális munkások" hatására életformaváltozás következik be. A terveket hat lakás­építő szövetkezet valósította meg. Hollandiában ez volt az első eset, hogy a kivitelezést nem települések által üzemeltetett, lakásra szakosodott vállal­kozásokra bízták. Felelősségérzet Az 50 év lakásfelügyelet Hollandiában című jubileumi könyvecskében Blom­berg kisasszony 1953-ban azt írta, hogy „a szakmunkások lakta negyedek­ben a lakásfelügyelők egyre kevesebbszer keresik fel a lakásokat - itt a lak­bért már díjbeszedők szedik be -, ehelyett inkább a fogadóórákra érkező la­kókat ösztönzik öntevékenységre". Személyes megkeresésre akkor kerül például sor, ha lakbértartozás keletkezik. Akár felkeresik a lakásfelügyelők a lakásokat, akár nem, akár hosszabbak, akár rövidebbek ezek a látogatások, a lényeg az, írja Blomberg kisasszony, hogy a felügyelő munkája még mindig a személyes kapcsolatokra és az egymás iránti tiszteletre épül. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a lakáshasználattal kapcsolatos segítség, a házszabályok betartatása és a karbantartás ösztönzése nem valamiféle hatósági ellenőrzés formájában történik. Alindezck csupán „a felelősségérzetet szeretnék erő­síteni". Blomberg kisasszony úgy véli, jó volna, ha „esettanulmányok", je­lentések születnének, jobban elismernék és jobban bekapcsolnák a munká­ba a települések lakásügyi osztályait, de az egész leírásban van valami le­mondó szomorúság. Elmúltak a régi szép idők. Az ízléssel rendelkező lakásfogyasztók A háború után nemcsak az jelentett változást, hogy a lakbértámogatásban részesülő negyedekben elhelyezett aszociálisok problémáját igyekeztek tu­dományosabb alapokon megközelíteni, hanem az is, hogy színre léptek olyan lakásügyi reformerek, akik a „lakáskultúra" színvonalának javítását tűzték zászlajukra. Ez már a civilizált lakáshasználatra nevelés magasabb formája volt. Lakáskultúrán a lakás berendezéséhez szükséges megfelelő ízlés kialakítását értették. t\ Jó Lakáshoz (GoedWonen) hasonló alapítványok

Next

/
Thumbnails
Contents