Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

LEON DEBEN: A lakásfelügyelőnőtől a városnegyedgondnokig

tek a gyerekeknek, mulatságokat szerveztek a felnőtteknek, közösen szerezték be a tüzelőanyagot, a takarókat, a porszívókat és ápolták a kerteket. Louise Went utóda W. G. Blomberg lett. Elég a gyámkodásból Magukat a szabályokat a „jobb" munkások minden további nélkül elfogadták, az viszont már nem tetszett nekik, hogy az ellenőrzést olyan nők végzik, akik az általuk ellenségnek tekintett társadalmi osztályból származnak. A munkásvezetők azon a véleményen voltak, hogy ha már mindenképp be kell vonni a nőket ebbe a munkába, akkor a lakásépítő szövetkezetek vezetésében, illetve irányító testületeiben dolgozó nők saját köreikből kerüljenek ki. E kritika hatására a városi tanácsnokként tevékenykedő szociáldemokrata Wibaut elutasította a Felügyelőnők Egyesületének azt a követelését, hogy ezt a munkát csak „képzett" nők végezhessék. Kijelentette, hogy munkásasszonyok és élettapasztalatokkal, illetve életbölcsességekkel rendelkező nők éppoly alkalmasak erre a munkára, mint a jobb körökből származó hölgyek. Amszterdamban ekkoriban még mindig a lakásfelügyelőnők szedték be a lakbéreket, ellenőrizték a házirendbe foglalt szabályok betartását, a gyermekekről való gondoskodást, simították el a szomszédok közötti vitákat és közvetítették a más intézményektől érkező segítséget. Az ellenállás azonban nőttön-nőtt, és 1930 táján már igencsak megkopott a lakásfelügyelőnők képviselte régi stílus tekintélye. Louise Went ekkor azzal a javaslattal állt elő, hogy a lakásfelügyelőnők munkáját a jövőben a szegény vagy nagyon egyszerű lakosok lakta lakótömbökre kellene összpontosítani. Sok kollégája azonban nem értett vele egyet, és ellenezte, hogy kizárólag „problémások esetében" alkalmazzák őket. A lakásfelügyelőnők azért nem tudták erősíteni, sőt még csak megtartani sem a szektorban megszerzett pozícióikat, mert a munkásság egyre jobban megerősödött. „A munkások ki akarták vonni magukat a polgári osztályok gyámkodása alól, és elutasították a lakásfelügyelőnők gyakorolta felügyeletet. Mennél inkább magukévá tették a lakók a lakásfelügyelők képviselte normákat, annál elviselhetetlenebbnek érezték a kívülről jövő ellenőrzést", olvasható egy visszaemlékezésben. Asterdorpot 1940-ig, Zeeburgerdorpot 1943-ig használták aszociális - normál lakásban elhelyezhetetlen - családok befogadására.