Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

HERMAN DE LIAGRE BÖHL: A lila kísérleti terep

rendezési tervet kell alkotniuk. A törvény megkönnyítette a lakhatatlanná nyilvánítást, a kisajátítást és a nyomortelepek felszámolását is. A szociális törvényhozás szellemében fogant csomag a fővárosban pozitív fogadtatásra talált. Amszterdam azon kevés települések egyike volt, ahol ezeket az intézkedéseket már réges-rég meghozták és széles körben érvényesítették, így már érthető, hogy ezek a törvények szinte egy az egyben rímeltek az amszterdami viszonyokra. A lakástörvény megalkotói, H. Goeman Borgesius (1847-1917) és N. G. Pierson (1839-1909) például igazi „amszterdami miniszterek" és a lakásviszonyok jobbításáért harcoló reformmozgalmak régi aktivistái voltak. Pierson nevéhez fűződik például a már említett „Amszterdami Munkáslakásépítő Egyesület" megalapítása. Személyesen is megtapasztalta, hogy a telkek uzsoraárai mennyire megnehezítik egy ilyen szervezet helyzetét. A törvény megalkotása során ezeket a tapasztalatokat is hasznosította. A tájékoztatásul csatolt Emlékeztetőben az áll, hogy a lakástörvény szeretné megzabolázni a társadalmi erők szabad játékát: „Miután vizsgálatok sora bizonyította, hog)' számos településen és elsősorban, de korántsem csak a nagyvárosokban, még mindig elszomorító lakásviszonyok uralkodnak, és tapasztalatból tudjuk, hogy a központi hatalom beavatkozása nélkül nem várható számottevő javulás, jelentkezett az igény a témával kapcsolatos állami szerepvállalásra, még azok körében is, akik egyéb tekintetben legalábbis egyelőre az állam önkorlátozását szorgalmazzák." A lakástörvény, mely jellegzetesen radikális, azaz liberális reformista termék volt, az építési tevékenységeket még véletlenül sem bízta az állami vagy önkormányzati intézményekre. Ahogy korábban is, ez a munka az építési magánvállalatok és a lakásépítő egyesületek kezében maradt. A törvény megalkotói leginkább arra törekedtek, hog)' a magánkezdeményezéseket ellenőrzéssel és büntető intézkedésekkel korrektebb magatartásra bírják. Legfontosabb örököseik, az SDAP városi politikusai az ellenőrzést és a büntetést kevésnek találták. Úgy vélték, hogy a néplakásépítés annyira alapvető társadalmi szolgáltatás, hogy abban nem lehet a magánvállalkozásoké a főszerep. Mihelyst bekerültek a képviselőtestületbe - az első mandátumot 1902-ben Henri Polák (1868-1943) szakszervezeti vezető szerezte-, mindent elkövettek azért, hogy a városnak legyen önálló telekpolitikája. A szociáldemokrata várospolitika alapjait Pieter Lodewijk Tak, ismert újságíró (1848-1907) fektette le. A De Amsterdammer, a De Nieime Gids és a De Kroniek című befolyásos lapok szerkesztőjeként a nyolcvanas és kilencvenes években tűzön-vízen át védte a radikális liberális várospolitikát. Treub politikai tevékenységének elkötelezett csodálója volt. Treub tanácsnokká történt kinevezésétől kezdve 1896-os távozásáig Tak az általa írott szemlékben ezt a - saját szavaival élve - „derék és dolgos férfiút" min-