Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
HERMAN DE LIAGRE BÖHL: A lila kísérleti terep
A lila városirányítási hagyomány Nem sokkal az után, hogy 1896-banTreub leköszönt a tanácsnoki posztról, a radikalizmus is lelépett az amszterdami politikai színtérről. Politikai örökségét az 1901-ben alapított Szabadelvű Demokrata Szövetség (Vrijzinnig Democratische Bond) vette át. A századforduló körül ez a párt még hét-nyolc képviselői hellyel tendelkezett, de a két világháború közötti korszak végére ez a szám egy-kettőre zsugorodott. A balliberális befolyás azonban korántsem szűnt meg. Sőt! A radikálisok épp azért érhettek el gyors sikereket, mert azt az Amszterdamban általánosan elfogadott felfogást képviselték, hogy a városvezetésnek aktívabban kell fellépnie, ha azt akarja, hogy jó irányba változzanak a szociális viszonyok és javuljon a közszolgáltatások minősége. Amikor az amszterdami városvezetők elindultak ebbe az irányba, nem kellett sötétben tapogatózniuk. Ott voltak ugyanis előttük a külföldi, mindenekelőtt az angol példák. Az olyan városokban, mint Birmingham vagy Liverpool, ahol a növekedés robbanásszerűen következett be, ugyanilyen kezdeményezésekkel próbálkoztak, és a modernizálást ott is egy kis, baloldali kisebbség eszméi indították el. A radikálisok fellépése eredendően paradox volt, hisz épp sikerük tette őket feleslegessé. A köz nevében léptek lel és ezzel lényegesen növelték azoknak a munkaterületeknek a számát, amelyek a város felelősségi körébe tartoztak. Törekvéseiket akkora tábor támogatta, hogy politikájuk töretlenül folytatódott. A századforduló után mindenekelőtt a szociáldemokrácia vitte tovább a Treub és eszmetársai által hirdetett modernizációs gondolatot. Időközben az ország egészében is megváltozott a politikai légkör. A haladó liberális Pierson-Goeman Borgesius kormányában (1897-1901) a radikális reformtörekvés komoly támogatást élvezett. A társadalmi visszásságok megelőzése és orvoslása céljából a „szociális igazságosság kormányának" gyámkodása mellett egy sor olyan törvény született, amely aktívabb szerepvállalásra ösztönözte a településeket irányító hatóságokat. Az 1900-ban elfogadott Tankötelezettségi Törvény a településekre bízta az iskolai mulasztások elleni harc irányítását, és lehetőséget teremtett számukra arra, hogy élelemmel és ruhával segítsék a szegénysorsú gyermekeket. Korábban mindez magánkezdeményezések keretében történt. Az 1901-es egészségügyi törvény arra kötelezte a településeket, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az ivóvízellátásra, a lakások higiéniai viszonyaira és a fertőző betegségek leküzdésére. Az 1901-es lakástörvény előírta, hogy a nagy és gyorsan növekvő településeknek szigorú építési szabályzatot és következetes városA 1
