Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
BÉRCZES TIBOR: Szobrok - Történetek - Történelem
Szoborállítási düh - másutt A tizenkilencedik század a nemzetté válás időszaka volt Európában. A nemzeti közösségek történelmeket, mítoszokat, jelképeket és hősöket alkottak maguknak. Az utóbbiak szobrok és emlékművek formájában ekkor lepték el a köztereket. Egyes országokban ez akkora hévvel és mennyiségben történt, hogy a korszakkal kapcsolatban „szoborállítási dühről" szokás beszélni. 1 A düh elsősorban azokban az országokban tombolt, melyek csak nemrég teremtették meg a maguk nemzeti egységét (pl. Németország, Olaszország) vagy nyerték vissza függetlenségüket (pl. Alagyarország, Belgium). Hollandia nem tartozott ezek közé, hisz ekkor már körülbelül kétszáz év óta létezett. A nemzetté válás azonban még hátra volt, mert az önálló Hollandia korántsem alkotott nemzeti egységet és közösséget. Az egységállam kialakulása és a nemzetté válás folyamata tehát itt is csak a tizenkilencedik század elején indult el, mert addig a részek makacsul őrizték különállásukat, a központi hatalom pedig - épp a részek hagyományos autonómiája miatt - nem volt elég erős ahhoz, hogy egységet kényszerítsen ki. A nemzetté válás azonban az addigi „szerves fejlődés" folyományaként itt jóval kisebb érzelmi hőfokon zajlott. Ha „kellett", a hollandok is tudtak lelkesedni, de erre, például a németekhez, flamandokhoz, magyarokhoz képest mondhatni „kevesebbszer kényszerültek rá", s így ezen a téren is önmaguk maradhartak: csak akkor lelkesedtek, ha látták értelmét és hasznát. A holland nemzeti egység igen közvetettre sikeredett. A nemzeti múlttal kapcsolatos közmegegyezés csak a huszadik század elejére kezdett körvonalazódni, és addigra a különböző világ- és múltértelmezéseket valló csoportok egymástól elkülönülő világokba (úgynevezett oszlopokba) szerveződtek. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy ily módon a hollandokat leginkább egymás másságának elfogadása kötötte össze. Komolyabb nemzeti nekibuzdulás Hollandiában csak a tizenkilencedik század vége felé és akkor is csak rövidebb időszakokra támadt. Aíindenekelőtt a „fajrokon" búrok angolok ellen vívott háborúi idején. Az akkori lelkesedést azonban hamar lehűtötte az angolok győzelme, és a felbuzdulás szobrok helyett inkább csak utcanévadásban csapódott le (lásd például az amszterdami Transvaalbuurt nevű városrészt). 1 Maga a kifejezés Németországból származik: „Denkmalwut".
