Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

BÉRCZES TIBOR: Szobrok - Történetek - Történelem

A hős mint szabályszegő Az érzelem- és szobordühkitörések elmaradásában bizonyára szerepet játszott az is, hogy a hollandoktól, akik elsősorban a békére és gyakorlatias kompromisszumokra épülő kereskedelemmel alapozták meg a maguk jólétét, idegenek voltak a nagy, heroikus gesztusok, es nem vonzottak őket a hétköznapi életből - túlságosan - kiemelkedő vagy kiemelt hősök. Hollandiában nem illik túlságosan kiválni a tömegből. Mértéktartás a gazdagságban és mértéktartás a kiválóságban, ez volt akkor és maradt azóta is a követendő minta. (A közelmúltban lezajlott „Ki volt a legnagyobb holland" című szavazós tévés játékban az egyes jelöltek mellett érvelő szakértők soha nem mulasztották el megemlíteni, hogy az általuk favorizált híresség „közönséges" ember volt, aki megjelenésében, életmódjában semmiben sem tért el az átlagtól.) Nem csoda hát, hogy a tizenkilencedik század sem hozott áttörést, és 1900-ig az egész országban mindössze harmincöt köztéri szobrot állítottak fel. Amszterdamból nem lett Párizs A fentiek ellenéte Amszterdam mint főváros akár ki is lóghatott volna a sorból, hisz számára sem volt taszító a párizsi, római, brüsszeli vagy épp budapesti városrendezés monumentalitásra és reprezentativitásra törekvő módja. Amszterdam azonban a kis léptékek és a festőiség városa maradt. Mint az Michiel Wagenaar itt közölt írásából is kiderül, a város, ha akart, se tudott volna léptéket váltani - egyebek közt azért -, merr ebben a törekvésében az ország többi része nem támogatta (volna). Hollandia településeit és polgárait sokkal inkább irritálta, mint vonzotta Amszterdam meglévő, illetve lehetséges kiemelt státusza, és nem vágytak arra, hogy - saját étdekeiket háttérbe szorítva - ezt megerősítsék. Míg a franciák Párizsban, a németek Berlinben, a magyarok Budapestben saját nagyságuk megtestesülését látták, és fejlődése láttán (nemzeti) büszkeség töltötte el őket, a hollandok némi ellenszenvvel viszonyultak „arrogáns" fővárosukhoz, illetve annak elképzelt vagy valóságos - privilegizált helyzetéhez. A kiemelt státuszra és az ezzel járó monumentalitásra a főváros csak akkor tehetett volna szert, ha ezt egy erős központi hatalom ki tudta volna kényszeríteni számára. Ilyen erős központi hatalom azonban - a korábbi autonómiahagyományok miatt nem létezett, ha pedig a királyi háznak mégis meglett volna ehhez a hatalma, akkor Amszterdam és az Orániai-ház több évszázados ellentéte miatt