Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL VAN GELDER: Barátok és stricik, wakaman és loverboys

pénze kell neki, meg hogy adjon neki kokaint. Elértem, hogy kicsit önál­lóbb lett. így kerültem aztán hozzá. Paul van Gelder: Hány éves voltál akkor? Mo: Tizennégy, Na, akkor otthagyta azt a palit, mert azt akarta, hogy lakjak nála (...) volt nagy hirig. Egy darabigjói is ment minden. 0 dolgo­zott, volt egy csomó pénz, áttétembe jártunk, ettünk, ittunk meg min­den. Aztán beköltöztünk egy dílerhez és az egész elszaródott. Elkezdett szívni, én meg kérdeztem, hogy milyen. Hát frankó. Na akkor én is ki­próbálom. És egy minutába el is szívtam négy gtammot. PvG: Hoppá...(...) Mo: Akkor egy ideig megint jól mentek a dolgok. Találkozgattam nők­kel. Barátnőkkel meg ilyenekkel. Erre meg, érted, féltékeny lett. Alég jobban nyomatta az anyagot. Aleg én is. A végén már mindenképp el akartam jönni. Akkor már olyan volt, mintha hozzám lett volna láncolva. Ha azt mondtam, hazamegyek, nem lehetett bírni vele. PvG: Akkor ez egy olyan szeretet-gyűlölet viszony volt. Alo: Pontosan. Akkor valakin keresztül bekerültem egy elvonóközpont­ba. Benn voltam hat hónapig. Egyszer csak beállított, mert látni akart. Ez lett a vesztem. Megint együtt szívtunk. Összevesztünk, szétvertük a lakást, rendőrség meg minden. Mert hogy én utálok mindent, meg így, meg úgy. Csak eljöttem, de ő meg feszt a nyomomban maradt. Alég a szüleimhez is utánam jött és csinált is egy hatalmas cirkuszt. A végén teljesen elfajult a dolog, az övé már csontfüggőség. PvG: Igen. Mo: AI ind a ketten kilátástalannak láttuk a dolgokat (...) öngyilkossá­got kísérelt meg. Kórházba került meg a többi. Akkor próbáltam segíteni neki. Tök elhagyta magát, érted. Ki se látszott az anyagból. En próbál­tam volna egyenesbe hozni, de a végén annyira elmerült a mocsárban, hogy megszúrta a dílereket. Tiszta őtültet csináltak belőle. Alost benn ül a sitten. Azok közül a stricik közül, akikkel beszélgettünk, talán a marokkói Mo felel meg leginkább annak a típusnak, amelynek Hartsuiker a hatvanas években a „genommene" nevet adta. Csoportkötelékben dolgozó marokkói stricik: a kezdet Azokról a marokkóiakról, akik csoportba verődve bűncselekményeket kö­vetnek el és megkesetítik a városlakók életét, az utóbbi időben nagyon so-

Next

/
Thumbnails
Contents