Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
PAUL VAN GELDER: Barátok és stricik, wakaman és loverboys
kat írtak. Arról azonban nem, hogy a vörös lámpás negyedben is csoportokba szerveződnek. A kilencvenes évek eleje óta a marokkói stricik informális csoportot alkotnak. A beavatottakkal folytatott beszélgetésekből tudom, hogy a csoportképződésnek három fő módja volt, illetve van. Az első, amikor a fiúk a kábítószerkereskedelemből lépnek át. A kilencvenes években induló marokkói stricik egy része annak idején kábítószerfutárként kezdte. Futárként hozzászoktak ahhoz, hogy informális csoportban dolgoznak. A kilencvenes évek folyamán a holland rendőrség és az igazságszolgáltatás egyre szigorúbban és célirányosabban lépett fel a kábítószerfutárokkal és drogkereskedőkkel szemben. A marokkói dílerek erre kétféle stratégiával válaszoltak. Az egyik az volt, hogy áthelyezték a drogkereskedelmet és a futárokat a Randstadból a holland határhoz közelebb fekvő déli városokba. A másik az, hogy váltottak, és valahol a mezsgyén más bevételi forrást kerestek maguknak. A többség a lányokra váltott. Erre mondta azt egy terepen dolgozó marokkói szociális munkás, hogy Bedelsa'aő-ouchra, óraátállítás, azaz drogkereskedelemről futtatásra váltás. A rijnmondi régióban viszont az történt, hogy néhány drogfutár fiatal marokkói lányokkal csábíttatta az autópályáról az elárusítóhelyre a potenciális drogfogyasztókat. A váltást ösztönözte az is, hogy Hollandiában egyre csökkent a hasis ára. A holland fő (Nederweed) kiváló minőségű, kifejezetten keresett és bőven van belőle készlet. Alegszaporodtak a dílerek Hollandiában, így arányosan alacsonyabb lett az egy dílerre jutó kuncsaftok száma. Azt se felejtsük el, hogy a kábítószerkereskedelmet össze lehet kombinálni a futtatással, mint ahogy az embercsempészettel is. Odafelé kábítószert visznek külföldre, visszafelé pedig lányokat hoznak prostituáltnak. A marokkói stricik informális csoportképződésében az is fontos motiváló tényező volt, hogy együtt könnyebb megtalálni és rábeszélni a lányokat. Egy informális csoport szinte tálcán kínálja a lehetőséget az információcserére és arra, hogy találjanak alkalmas embert egy bizonyos képességet megkövetelő feladatra. A loverboyok együtt azt is könnyebben el tudják dönteni, ki az aki egyáltalán szóba jöhet. A leginkább azok a lányok, akik odahaza nem kapnak kellő érzelmi gondoskodást, és szülői terror alatt senyvednek. Ok gyakran az iskolában is rosszul teljesítenek vagy kevés esélyük van a továbbtanulásra. Az ilyen lányok alulértékelik önmagukat. Számukra a mintákat a holland és az afro-suriname-i lányok adják, és abban látják a 1 ci utat, illetve abban lelik örömüket, hogy megpróbálnak kiszabadulni a szüleik képviselte hagyományhű környezetből (Van Gemert, 1998). Hallottam három tizennyolc és húsz év közötti marokkói fiatalemberről, akik kiválóan illusztrálják a csoportképződésnek ezt a második formáját. Ok úgy kezdték