Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL VAN GELDER: Barátok és stricik, wakaman és loverboys

álnoksággal prostitúcióra kényszerített fiatal nőket. Ugyanakkor már rég köztudott volt, hogy ez a fajta megközelítés csak a „barátok" egy részére illik. Egy olyan korban, amely a mainál érzékenyebb volt a prostitúció okozta erkölcsi romlásra, Hartsuiker nagyobb látószöget választott azoknak a férfiaknak a bemutatására, akik egy önmagát áruba bocsátó nőn élősködnek, azaz a létszükségleteik jelentős részét abból a pénzből fedezik, amelyet a nő nem éppen erkölcsös úton keres meg. Ez a fajta tágabb meghatározás lehetőséget adott neki arra, hogy különbséget tegyen a „kizsákmányolók" és a németből kölcsönzött „genommene", azaz kitartottak között. A „kizsákmányolók" közé azokat a férfiakat sorolta, akik prostitúcióra kényszerítették a nőket. A kitartottak, a „genommene" pedig azok voltak, akik eltűrték, hogy a feleségük vagy az élettársuk erkölcstelen tevékenységgel keresi a pénzt. Alaga Hartsuiket azt a véleményt képviselte, hogy mindkettő büntetendő. A hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje forrongó időszak volt Hollandiában. Ebben a korszakban nem a I Iartsuikerhez hasonló típusoknak állt a zászló, és a szexipar valóságos gazdasági iparággá nőtte ki magát. A korábbról ismert kliensek, a kamaszok és az olyan „úton lévő férfiak", mint a tengerészek, a vendégmunkások és az üzletemberek továbbra is „hűségesen" kitartottak. Az emberek mobilitása azonban annyira megnőtt, hogy lassan az egész világ „úton" volt. Nemigen akadt olyan külföldi turista, aki ha Amszterdamban járt, kihagyta volna a vörös lámpás negyedet. A vörös lámpás negyed a holland türelem megtestesítőjeként, a tulipán és a klumpa mellett, a helyi folklór állandó tattozéka lett. Ezzel egyidejűleg egyre színesebbek lettek az ablakokban látható testek. A nők immár valóban a világ minden tájáról jöttek. A nyolcvanas években egyre több ázsiai, többek közt Fülöp-szigeteki nő dolgozott a szakmában. Aztán feltűntek a dél-amerikai, főként kolumbiai és karib-tengeri, például dominikai nők. A berlini fal 1990-es leomlását követően megnőtt a Közép- és Kelet-Európából érkező nők száma. A távoli országokból nemcsak nők, hanem egyre nagyobb számban transzgenderek és transzvesztiták is jöttek. A hetvenes évektől kezdve lassan a prostituáltak is kivívták a maguk egyenjogúságát, és most már, hogy hivatalos státuszt vívtak ki maguknak, gyakran önállóan is meg tudtak állni a lábukon. A prostituált mint foglalkozás azonban még a bordélytilalom eltörlése után is nehéz helyzetben volt a hagyományos szakmák uralta piacon (Belderbos és Visser, 1987). Az emancipációs törekvések hatására a tudományos érdeklődés a „barátokról" egyre inkább azokra a nőkre tolódott át, akik akut problémákkal küzdöttek vagy sok gondot okoztak. Azokban az években eleinte a heroinprostituáltak kerültek az érdeklődés homlokterébe (Van de Berg és Blom, 1987; Karsten, 1993). Aztán a fiatalkorú lányok