Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GERT HEKMA: Az amszterdami vendéglátóhelyek meleg kultúrája és a homoszexuális, illetve leszbikus identitás változásai

ötvenes évek végén nyílt Argosszal jelent meg a homo vendéglátóhelyeken. iVIíg korábban az utca volt a szexuális szabadosság legfőbb színtete, ekkortól kezdve a vendéglátóhelyek is szaporították azoknak a homo intézményeknek a számát, ahol épületen belül folyt a szexuális örömszerzés. A legutolsó különbség a homoszexuális és leszbikus identitásról folytatott vitához kapcsolódik. A harmincas években a vendéglátóhelyek leginkább arra szolgáltak, hog)' a homoszexuálisok és leszbikusok találkozhassanak hasonirányultságú társaikkal, illetve a férfi prostituáltakkal. Ezzel szemben a hatvanas években a fétfi homoszexuálisoknak szánt vendéglátóhelyeken azokkal a szexuális partnerekkel találkozhatott az ember, akiket korábban az utcán, a teázókban és a patkokban csíphetett fel. A buziból homoszexuális férfi lett, aki egymás után hámozta le magáról a buzihoz társított tulajdonságokat. A buzi egy múlthoz kötődő relikvia lett, akiről annak idején az a kép élt, hogy mocskosan beszél és nyíltan társalog a szexről. A homoszexuális férfiak rejtették a maguk szexuális érdeklődését, illetve egymás iránti vonzalmát, míg a buzik egymás közt nem győztek kérkedni hódításaikkal. A homoszexuális férfiak körében kiment a divatból a buzikatjellemző nőiesség és szégyentelenség. A legfontosabb különbség azonban az volt, hogy megváltoztak a szexuális vágyak. Korábban a buzik „tüllöket", normális férfiakat próbáltak elcsábítani, mégpedig úgy, hogy mind az udvarlás, mind a szex terén női szerepet vettek magukra. Két interjúalanyunk is mesélt egy különös idős buziról, aki Saar Heshof kávézójának közelében, tehát a vörös lámpás negyed főbejárata mellett lakott. Ez az életre való idősebb férfi az ötvenes években az arra járó fiúkra vetette ki hálóját, és a történetek tanúsága szerint nem is eredménytelenül. Interjúalanyaink azt nem tudták, hogy fizettek-e az öregnek a szexért, de a történet jól illusztrálja, hog)' akkoriban mi volt a tipikus nemi szerepmegosztás a „tüll" és a buzi viszonyban. 1955 után a homoszexuális férfiak már nem hajtottak normális férfiakra, és ez utóbbiaknak sem volt szükségük a buzikra, ha szexre vágytak. Jobban kerestek, így a prostituáltakat is meg tudták fizetni, ráadásul lazultak a szexuális normák, és ezáltal könnyebben nyílt lehetőség heteroszexuális kapcsolatokra. A szexuális vágyakban bekövetkezett változásokat jól illusztrálja egy másik történet is, melyet az a férfi mesélt el, aki a leather kultúra kezdeteivel kapcsolatban is számos hasznos információval szolgált. Ez a fétfi teljesen cgyéttelműen a férfias szerepekhez és a kemény szerelmekhez vonzódott. Ugyanakkor mesélt az egyik barátjáról, aki a Zeedijkre járt, és „tüllökre" vadászott. Amikor megkérdeztem, hogy cserkésztek-e együtt is, hevesen rázta a fejét, és azt mondta, hogy azok a macsók, akikre ő vágyott, teljesen mások voltak, mint a „tüllök", akikhez a barátja vonzódott. Mint elmagyarázta, a különbség a szexuális identitásban rejlett. A leather világ homoszexuális világ,