Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GERT HEKMA: Az amszterdami vendéglátóhelyek meleg kultúrája és a homoszexuális, illetve leszbikus identitás változásai

nem részesülhettek. A homo vendéglátóhelyek számának ugrásszerű növekedése aggodalmat keltett a városvezetésben, mely azt fontolgatta, hogy korlátozó intézkedéseket vezet be. De az idők annyira megváltoztak, hogy a rendőrség által már hosszabb ideje megtűrt homo intézmények elleni fellépésre végül mégsem került sor. Hollandiában ebben a korszakban a szexualitás terén progresszív áttörés következett be, és ennek jótékony hatását a homo vendéglátóhelyek teremtette kultúra is élvezhette. Noha a városvezetésben tevékenykedő pártok többsége támogatta volna a korlátozó intézkedéseket, amelyeket a lakosság sem igen kifogásolt volna, hisz a homo vendéglátóhelyekkel szemben továbbra is élt egyfajta idegenkedés és a homoszexuális férfiak és nők még mindig félelemben éltek, semmilyen komolyabb fellépéste sem került sor. A homo és leszbikus vendéglátóhelyek teremtette kultúrában egyértelmű változás következett be. A hatvanas években összehasonlíthatatlanul több homo vendéglátóhely volt, mint a harmincas években. Ráadásul ezek a helyek sokkal szilárdabb lábakon álltak. A hatmincas években egy ilyen hely igen rövid életkilátásokkal rendelkezett, jó esetben nyolc éven át működött, ezzel szemben a Alonico hatvan, a Jamaica és a DOK pedig majdnem harmincöt évet élt. A ma üzemelő helyek közül jó néhány olyan akad, amely még az ötvenes években nyílt, és legfeljebb csak nevet változtatott. Ilyen például az Unique, a Cosmo, a Krokodil, a Festival. Egy másik fontos különbség, hogy eltűntek a homo világban nemkívánatos betolakodóknak számító látogatókkal szemben alkalmazott portások és riasztórendszerek. Korábban a vendéglátóhelyeket mindig függöny és zárt ajtó védte a külvilággal szemben, hogy ne lehessen látni, mi folyik odabenn. Alanapság számos olyan hely van, ahol tárva nyitva vannak az ablakok, és 1991-ben még egy leather hely is követte ezt a mintát. A homo helyeket sokáig üldözték, de végül elfogadták őket és ma már az amsztetdami városi élet fontos elemeinek számítanak. A harmadik különbség, hog)' a homo és a vegyes helyeket manapság sokkal ritkábban vezetik nők, leszbikusok és/vagy prostituáltak. A harmincas és az ötvenes évek között a homo vendéglátóhelyek felének női tulajdonosa volt, mert a helyek óvóhelyként is szolgáltak a dykekok számáfa. Ez a fajta hely szép lassan kikopott az amszterdami színtérről, mert a prostitúció világában a nők szerepét a stricik és általában véve a férfiak vették át. Amikor a híres Bet van Beeren 1967-ben meghalt, lényegében lezárult eg)' korszak. Egészen 1970-ig kellett várni, hogy nyíljon végre cg)' kizárólag leszbikusoknak kialakított hely. Ez volt a Tabu. A negyedik különbség, hogy az egykori homo vendéglátóhelyek elegánsak voltak, ahol nem volt szex. Az igazság kedvéért azért azt is hozzá kell tenni, hog)' ezek felében voltak férfi prostituáltak, tehát ha valaki akarta, hazavihette valamelyik fiút, és kielégíthette szexuális vágyait. A szex csak az