Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PETER VAN ROODEN: Vallás és szekularizáció Amszterdamban

Egy másik amszterdami asszony elmesélte, hogy a hatvanas évek második felében, amikor harmincas éveinek végén járt, fokozatosan szakadt el az egyháztól, és sorra egymás után hagyta el a gyermekkorában megtanult vallási szokásokat. O sem tudja, mikor és miért következett be a szakítás: „Apránként kiapadt belőlem a hinni akarás". Itt a megtérés ellentéte zajlott. Nem az történt, hogy egy bizonyos életmódot tudatosan egy másikra váltottak, azaz döntés alapján új irányt szabtak az életüknek. Épp ellenkezőleg. Egy viselkedésminta, amely a személyes élet magától értetődő része volt, fokozatosan eltűnt, anélkül, hogy az illető a folyamatot észtevette vagy tudatosította volna magában. Visszaemlékezéseikben az emberek a vallási viselkedésükben bekövetkezett változást nem kötik össze más eseményekkel, melyek életüknek ebben az időszakban játszódtak le, még olyankor sem, amikor az interjúk olvasója mondhatni kézenfekvőnek véli azt. Több nő is elmeséli, hogyan kezdett el a hatvanas vagy hetvenes években tanulni vagy dolgozni, amikor már letudta a gyereknevelés gondját. Az interjú során ezek a nők megemlítik, hogy ugyanebben az időszakban eltávolodtak attól a vallástól, amelyhez addig kötődtek. De életüknek ezt a két párhuzamos történését nem kapcsolják össze. Egy amszterdami vallástalan, középosztálybeli családból származó asszony az ötvenes években leendő férje kedvéért hervormd vallású lett. Egész életében a férjéhez igazodott és ma, modern szóhasználattal, úgy írja le a maga hagyományos házasságát, mint amelyből hiányzott az önbecsülés. A hetvenes években szakmát tanult és állást, illetve új barátot talált. A házasság válással végződött. Ezzel egyidejűleg az egyháznak is hátat fordított, és egyre jobban beásta magát a keleti spirituális tanításokba. Az, hogy a két folyamat egyszerre játszódott le, csak az interjú alapos elemzése során derült ki. Egy katolikus asszony, aki eg)' orvoshoz ment feleségül, tíz éven át Afrikában élt, ahol férje egyházi segélyszervezetnél dolgozott. 1968-ban visszajöttek, öt gyerekkel, majd a hetvenes években a nő tanulni kezdett. Tanulmányai végén elvált a férjétől. Ezután már templomba sejárt. 0 sem kapcsolja össze ezeket a folyamatokat és döntéseket. A vallásgyakorlás feladását, amely az azt megelőző években életük fontos részét képezte, a meginterjúvoltak nem tartják életük fontos eseményének. A vallás fokozatosan jelentőségét veszti. Még a spiritualitás új formái itánt egyre gyakrabban támadó érdeklődés sem kapcsolódik a korábbi vallási szokásokhoz, inkább azok mellett vagy után alakul ki. Egy hágai ortodox protestáns polgári családból származó nő, aki amszterdami diákévei alatt, a hatvanas évek elején fokozatosan elszakadt az egyháztól, noha korábban lelkes résztvevője volt a gereformeerd egyesületi életnek, évekkel később, életének egy nehéz szakaszában intenzíven foglalkozott a buddhizmussal.