Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
MICHIEL WAGENAAR: A polgári öntudattól a tömegtársadalom felé
sította lehetőséggel. Amszterdam viszont, noha a városvezetésben ekkor még csak két szocialista tanácsnok volt, azonnal felkérte Hendrik Petrus Berlagét, az ország egyik leghaladóbb gondolkodású építészét, hogy készítse el a déli területek városrendezési tervét. Bár 1917 lett, mire Berlage végleges tervét elfogadták, a helyi jóléti állam megalapítása leginkább talán ehhez az eseményhez köthető. 1918-tól kezdődően, amikor a helyi választásokon a szocialisták földcsuszamlásszerű győzelmet arattak, Hollandiában Amszterdam lett a kollektivista gondolkodásmód kísérleri terepe. Az ezután következő 75 évben a szocialisták és a korporativis ta elveket valló felekezeti pártok különböző koalíciói uralták a helyi politikai küzdőteret. A jóléti főváros Aliközben a szocialista retorikában állandó téma volt — a bankokig és a biztosítótársaságokig bezárólag - a termelőeszközök államosítása, a mindennapi politika a kollektív fogyasztás biztosítására helyezte a hangsúlyt. Monne de Miranda és forradalmi gondolkodású tanácsnoktársai ki is dolgozták a kereskedelmi szektor teljes államosításának terveit. 4 Ezek abból a feltételezésből indultak ki, hogy az üzlettulajdonosok mintegy történelmi szükségszerűségből ugyanúgy kihalnak majd, mint egykor a feudális nemesek. Ezek a tervek, ahogy hasonszőrű társaik is, egytől-egyig kudarcba fulladtak, de az újonnan beépített rendezési területeken remekül bevált a gondosan megtervezett lakásellátó rendszer. A siker kulcsa az volt, hogy Amszterdam következetesen megvalósította a Lakásügyi Törvényben foglaltakat. Miután elfogadta Berlage déli városrendezési terveit, a város a rendkívül magas kártalanítási összegek ellenére a teljes kisajátítás mellett döntött. Ez azt jelentette, hogy az újonnan birtokba vett területeken Amszterdam érvényt tudott szerezni a Berlage-féle elképzeléseknek. Sőt mi több, immár az építési folyamat egészét is irányítani és ellenőrizni tudta. Mivel a város volt a terület birtokosa, ki tudta kényszeríteni az általa helyesnek tartott rendezési terveket, épületméreteket, illetve szociális helységeket, ily módon befolyásolni tudta az új városnegyed társadalmi összetételét. Anyagi okokból kénytelen volt elfogadni, hogy a legtöbb alvállalkozó ingatlanfejlesztő magántársaságoknak dolgozik. Lényegében azonban mindegy volt, ki a birtokos, mert mind a magán telektulajdonosoknak, mind a közhasznú lakásszövetkezeteknek igazodniuk •1 Ezzel kapcsolatban lásd: Herman de Liagre Böhl itt közölt írását (a fordító megjegyzése)!
