Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

MICHIEL WAGENAAR: A polgári öntudattól a tömegtársadalom felé

zak és éttermek is. Egymás után bontották le az impozáns tizenhetedik és tizennyolcadik századi épületeket, hog)' helyet csináljanak a kereskedelmi célú ingatlanoknak. 1870 és 1925 között lebontották a lakóépületek harminc százalékát. Az új házak még véletlenül sem hasonlítottak egymásra. A látogatót homlokzatok kakofon stíluskavalkádja fogadta. Az új szállodák és áruházak óriás telkekre épültek. Méreteikben és magasságukban eszük ágában sem volt igazodni a környezetüket alkotó kicsi, előre dőlő homlokzatú, hagyományos lakóházakhoz. A Dam, a főváros szíve a stílusok és az épületméretek küzdőterévé vált. A dinamikusan növekvő gazdaság az egykor festői belvárost egyre inkább nyomortanyákkal éktelenített, szabadpiaci városi tájjá alakította át. Az üzleti befektetők még a híres csatornaövet sem kímélték. Azoknak, akik ki szerettek volna menekülni ebből az egyre kevésbé vonzó lakókörnyezetből, a tizenkilencedik században épült övezet nem kínált valódi alternatívát. A Vondelpark környéke természetesen kivételnek számított a siralmas kinézetű és minőségű, új negyedekhez képest. De a minőségi lakás nemcsak ritka, hanem rendkívül drága is volt, ahogy az egész város is. Az országban Amszterdamban nehezedett a legsúlyosabb adóteher a polgárokra, ami felhajtotta mind az árakat, mind a béreket. Igazi alternatívát csak a Gooiban és a Kennemerlandon

3 lévő alvóvárosok kínáltak, melyeket egyre többen fedeztek fel maguknak. A két terület a természeti szépségek mellett alacsony adókkal, kedvező telekárakkal és olcsó építőipari munkaerővel csábította magához a lakóhelyet keresőket. Az is növelte az irántuk megnyilvánuló érdeklődést, hogy mindkét régiót sűrű vasút- és villamoshálózat kötötte össze a fővárossal. Ez a fajta „elvándorlás" azonban viszonylag szerény méreteket öltött. Az Amszterdamot övező településekre jóval nagyobb tömeg költözött ki, így azok agrárjellegű falvakból középosztálybeli adókikötőkké váltak. Ez anyagilag igen érzékenyen érintette a fővárost. Az adóbevételek csökkenésének végül az vetett véget, hogy 1896-ban, majd 1921-ben ezeket a településeket Amszterdamhoz csatolták. Az Het Gooi és Kennemerland azonban megőrizték önállóságukat, és a huszadik század folyamán is komoly adóbevételektől fosztották meg a várost. Az első világháború előestéjén Amszterdam egyértelműen magán viselte az előző, körülbelül hatvan év liberális, laissez-faire politikájának hatását. A lakásépítés, a várostervezés, az építészet és az örökség megóvása területén 3 Az „Het Gooi" Amszterdamtól mintegy 20-25 kilométerre keletre elterülő tájegység (Hilversum és környéke), a Kennemerland pedig a várostól nyugatra, a tengerpart mentén fekszik (a fordító megjegyzése).