Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
GEERT MAK: A morális pánik
dorlók aránya, és rövid időn belül még ennél is magasabb lesz. Ez pedig különleges helyzetet teremt. Hollandiának nem kell multikulturálisnak lennie és nem is lesz az, viszont Amszterdam bizonyos részei már jócskán azok. Ezzel a városnak, akárhogy is, de szembe kell néznie. Es ez nem mindig olyan könnyű. A másik szó a „bevándorlás", az a fogalom, amely a kilencvenes évek elején még tabunak számított a holland politikusok és döntéshozók körében. Pedig a szóban benne van minden, ami most folyik, az a kellemetlen, állandóan változó, bonyolult, de amúgy teljesen normális társadalmi folyamat, amely mindig is létezett és amely mindenütt, minden nagy világvárosban zajlik. Bár néha nehéz elviselni, ez elkerülhetetlen jelenség ebben szegénységgel, háborúkkal és éhínséggel megvert világban. A „bevándorlás" szó alkalmat ad arra is, hogy tegyünk egy összehasonlítást más európai és észak-amerikai városokkal. Különösen az amerikaiak már nemzedékek óta tanulmányozzák a bevándorlókat és az ezen a területen rögzült szegregációs és integrációs mintákat. A bevándorlók első generációja szinte mindig hajlamos arra, hogy zárt közösségbe tömörüljön. Ezért alakultak ki a New York-i olasz és kínai negyedek, vagy a Grand Rapids környéki holland kolóniák. A bevándorlók gyakran a városok központjaiban kezdik és aztán lassanként áttelepülnek a külső gyűrűbe. Ezt a mintát Chicagóban igen alaposan tanulmányozták. Az első fázisban a szülőhaza felé való belső irányultság többnyire nagyobb, mint az új ország iránti nyitottság. Ez mindig egy megmerevedett irányultság, a bevándorló nem követi az otthon bekövetkező változásokat, számára a hazai világ az 1963-as vagy 1948-as állapotban rögzül. Ez a jelenség például egyértelműen megfigyelhető azoknál a hollandoknál, akik az ötvenes években kivándoroltak Amerikába, Ausztráliába vagy Dél-Afrikába. Az Amerikában működő holland Reformed Church a Veluvve és Tholcn mellett a legnagyobb ortodoxnak maradt kálvinista egyház. Az integráció olyan folyamat, amely egy, két, de akár három nemzedéken át is tarthat. Azaz hosszú időt igényel, soha sem könnyű, néha kifejezetten fájdalmas és nem lehet megúszni konfliktusok nélkül, sőt néha súlyos helyzeteket is teremt. Ez nem egy olyan „probléma", amelyet majd a politikusok és a döntéshozók „megoldanak". Ez nem folt, amit csak ki kell venni a nadrágból. Ez helyzet, amelyet minden félnek bátran és bölcsen végig kell csinálnia. Amikor valamit megítélünk, azt mindig a maga teljes folyamatában kell vizsgáljuk, tehát hogy normálisan zajlik-e vagy kisiklott.