Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

dorlók aránya, és rövid időn belül még ennél is magasabb lesz. Ez pedig kü­lönleges helyzetet teremt. Hollandiának nem kell multikulturálisnak len­nie és nem is lesz az, viszont Amszterdam bizonyos részei már jócskán azok. Ezzel a városnak, akárhogy is, de szembe kell néznie. Es ez nem mindig olyan könnyű. A másik szó a „bevándorlás", az a fogalom, amely a kilencvenes évek ele­jén még tabunak számított a holland politikusok és döntéshozók körében. Pedig a szóban benne van minden, ami most folyik, az a kellemetlen, állan­dóan változó, bonyolult, de amúgy teljesen normális társadalmi folyamat, amely mindig is létezett és amely mindenütt, minden nagy világvárosban zajlik. Bár néha nehéz elviselni, ez elkerülhetetlen jelenség ebben szegény­séggel, háborúkkal és éhínséggel megvert világban. A „bevándorlás" szó alkalmat ad arra is, hogy tegyünk egy összehasonlí­tást más európai és észak-amerikai városokkal. Különösen az amerikaiak már nemzedékek óta tanulmányozzák a bevándorlókat és az ezen a terüle­ten rögzült szegregációs és integrációs mintákat. A bevándorlók első gene­rációja szinte mindig hajlamos arra, hogy zárt közösségbe tömörüljön. Ezért alakultak ki a New York-i olasz és kínai negyedek, vagy a Grand Rapids kör­nyéki holland kolóniák. A bevándorlók gyakran a városok központjaiban kezdik és aztán lassanként áttelepülnek a külső gyűrűbe. Ezt a mintát Chi­cagóban igen alaposan tanulmányozták. Az első fázisban a szülőhaza felé való belső irányultság többnyire nagyobb, mint az új ország iránti nyitottság. Ez mindig egy megmerevedett irányultság, a bevándorló nem követi az ott­hon bekövetkező változásokat, számára a hazai világ az 1963-as vagy 1948-as állapotban rögzül. Ez a jelenség például egyértelműen megfigyel­hető azoknál a hollandoknál, akik az ötvenes években kivándoroltak Ameri­kába, Ausztráliába vagy Dél-Afrikába. Az Amerikában működő holland Reformed Church a Veluvve és Tholcn mellett a legnagyobb ortodoxnak maradt kálvinista egyház. Az integráció olyan folyamat, amely egy, két, de akár három nemzedéken át is tarthat. Azaz hosszú időt igényel, soha sem könnyű, néha kifejezetten fájdalmas és nem lehet megúszni konfliktusok nélkül, sőt néha súlyos hely­zeteket is teremt. Ez nem egy olyan „probléma", amelyet majd a politiku­sok és a döntéshozók „megoldanak". Ez nem folt, amit csak ki kell venni a nadrágból. Ez helyzet, amelyet minden félnek bátran és bölcsen végig kell csinálnia. Amikor valamit megítélünk, azt mindig a maga teljes folyamatá­ban kell vizsgáljuk, tehát hogy normálisan zajlik-e vagy kisiklott.

Next

/
Thumbnails
Contents