Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
GEERT MAK: A morális pánik
Hogy nez ki a helyzet most Amszterdamban? Először a jó hírrel kezdem. A suriname-i bevándorlók beilleszkedése, ami a nyolcvanas években még sokakat aggasztott, várakozáson felül alakul, márcsak azért is, mert köztük és az amszterdami őslakosság között nincsenek nyelvi problémák. Ugyanilyen sikertörténetnek nevezhető az antilliaiak beilleszkedése is, habár az ingázó bűnözők még mindig jócskán rontanak a képen. A bevándorlók egyre duzzadó áradata számára világos a képlet, egyte több olyan munka van, amihez az őslakos hollandoknak már nem fűlik a foguk. Sarkosabban fogalmazva, az illegális bevándorlók nélkül a vendéglátás és a szolgáltató szektor kifejezetten nehéz helyzetbe kerülne. És bár a fiatalok egy része komoly aggodalomra ad okot, általában véve a törökökkel és marokkóiakkal kapcsolatos demográfiai adatok is előrelépésről tanúskodnak. Az oktatásban a marokkói lányok a nemzet reménységeivé nőtték ki magukat. Nem egy példa van arra, hogy egyetlen nemzedéken belül sikerült felkapaszkodniuk a félanalfabétizmusból gimnáziumi, sőt egyetemi szintre. Ehhez a teljesítményhez a hollandok többségének három-négy generációra volt szüksége. 2001 nyarán jelent meg az Amszterdami Társadalmi Kulturális Kutatások első része. A számadatokból kiderül, hogy a házasságkötési életkor és a gyermekszám tekintetében a fiatal nemzedék egyre inkább hasonlít a hollandokhoz. A gyermekszám csökkenése kifejezetten látványos. Az első generációs nyolchoz képest a második generációnál négy alá csökkent a születendő gyermekek száma. A kutatók azt jósolják, hogy az első nemzedék sztereotípiává vált alakjai, a Bos en Lommerben élő török parasztok, akikre Jan Beerenhout annyira haragszik, hamarosan eltűnnek az utcaképből. A második nemzedék már teljesen más, és a harmadik, amely most kezd megjelenni a statisztikákban, még inkább követi a bevett amszterdami mintát. Számos területen tehát jól halad a bevándorlók amszterdami integrációja. Alég más városoknál is jobban. A várt gettók sem alakultak ki. Ez jól látható a városon belüli társadalmi mozgásokat vizsgáló Városmonitor interneten közzétett statisztikai térképein is. Sok olyan hely van, ahol a bevándorlók nag)' számban koncentrálódnak, de ezek kicsik és a városon belül állandó mozgásban vannak. A Városmonitor röntgenfelvételei semmilyen tekintetben sem emlékeztetnek más világvárosokra, ahol a kisebbségi csoportok gyakran nagy zárt egységekben élnek, amelyekből nem is igen tudnak kitörni. Azok valódi gettók. 1992-ben ilyenek nem voltak Amszterdamban - bár a Bijlmer kissé már abba az irányba mozdult el -, 2002-ben pedig egyáltalán nincsenek. Ide kívánkozik azonban néhány széljegyzet. Néhány marokkói negyed, az újonnan érkezettek folyamatos beáramlása miatt, egyre kizárólagosabb