Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

nemzedékből, alig tanultak meg hollandul, nem sajátították el az új ország szokásrendszerét és lélekben a messzi távolban maradtak. Sok marokkói és török rossz lakáskörülmények között él. Ez nemcsak a pénzszűke következménye, de egyúttal az átmenetiség illusztrációja is, hisz minden pénzt és energiát a szülőfalujukban épülő házba ölnek. Köny­vem negyedik fejezete arról szólt, hogy az Amszterdamban letelepedett frí­zek állandóan hátrafelé néztek, szemeikkel mindig a távoli szülőhazát, Lemmert és Dokkumot keresték. Sok töröknél és marokkóinál ez a nosztal­gia még meghatározóbb következményekkel jár. Belemerevednek és bele­kövesednek száz és száz normába, értékbe és intézménybe. A bevándorlás csak fizikailag történt meg, a folyamat másik része még hátra van. Tudatában vannak-e mindennek a törökök és a marokkóiak? A fiatalok egészen biztosan. Az olyan török szervezetek, mint például a Milis Görüs, szószólóik szerint kifejezetten törekszenek is arra, hogy a váltás megtörtén­jen és számukra most már Hollandia a tájékozódási pont. „Legfőbb ideje, hogy a mohamedán bevándorlók felismerjék, azok a gyümölcsök, amelyeket a holland jóléti államban élveznek, nem az égből pottyantak, tehát koránt­sem magától éttetődő, hogy azokból mindenkinek részesülnie kell, mert­hogy „Hollandia úgyis olyan gazdag", írja az NRC Handelsblad című lapban Naema Tahir ügyvéd, aki mohamedán és pakisztáni származású. „Hollan­dia nem magától értetődő létező, Hollandiát azzá tették, ami." A kilencve­nes évek elején még elképzelhetetlenek lettek volna efféle kijelentések. Ala már egyre több mohamedán szájából hallani ehhez hasonlókat. Nem oly rég török származású lányokkal vacsoráztam. Ezek a céltudatos egyetemisták, a maguk kiváló képzettségével, egyfajta élcsapatot képez­nek. Családjaik többsége a hetvenes években érkezett Hollandiába, ők ma­guk azonban már mind itt születtek. Megkérdeztem, hogy szüleik mikor döntötték el végleg, hogy Hollandiában maradnak. A legtöbbjük azt felelte, hogy csak két-három évvel ezelőtt. A kilencvenes évek végén. Lehet, hogy csak a bevándotlás után negyedszázaddal költözik át végleg a lélek. 2002 nyara van. Egy új nemzeti jobboldali mozgalom szülési fájdalmainak vagyunk szemtanúi. A szociáldemokraták megsemmisítő vereséget szen­vedtek. Levelet kaptam Jan Beerenhouttól. Tizennyolc éven át, a kilencve­nes évek elejéig postai alkalmazottként dolgozott az Indische Buurtben. Kevés hozzá hasonlóan lelkes és aktív lakója van annak a városrésznek. Most 7 Utalás Pim Fortuynre, aki mintegy felrúgva a hagyományos pártok kialakította rendszert, a társadalmi és a politikai problémák radikálisan új megközelítését sürgette. Az általa alapított párt néhány hónap alatt a semmiből a legnagyobbak közé tornászta fel magát. Nem tudni, mi lett volna a történet vége, ha egy szélsőséges gondolkodású „természetvédő" nem lövi le Fortuynt (a fordító megjegyzése).

Next

/
Thumbnails
Contents