Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

azt írja, hogy nyomott hangulatban ül a számítógép előtt és nem érez semmiféle elégtételt, amiért utólag igaza lett. Emlékszik rá, hogy az amszterdami szociáldemokraták milyen lelkesen ecsetelték az úgynevezett különleges bánásmód és az eljövendő multikulturális társadalom áldásait, amiből ő, aki a kerületben élt és lakott, semmit sem érzékelt. „A kezdeti együvétartozás apránként erodálódott." Amikor dühösen szóvá tette, hogy a bevándorlók még húsz év után sem beszélnek hollandul, kinevették és „gyarmati gondolkodásúnak" bélyegezték. „A helyi szociáldemokraták nemcsak engem, de az Indische Buurt többi lakóját sem hallgatták meg, és kizártak bennünket minden érdemi vitából", írja. „Az őslakosoknak tisztelniük kellett a kerület újdonsült lakóit. Visszakapták-e ezt a tiszteletet? Nem, de erre mindig csak az volt a válasz, hogy annak is eljön majd az ideje. Na, igen. így aztán apránként lett egy fenti meg egy lenti Hollandia." Levelében elmeséli, hogy nemrég meglátogatta azt a Schinkel folyó közelében fekvő utcát, ahol született. Gyermekkorának üzletei mind egy szálig eltűntek, a fűszeres, a pék, a zöldséges, a javító ezermester. A lakbérek havi 85 guldenről 600 euróra emelkedtek. „Ebben a városrészben az a néhány megmaradt őslakos minden felismerhető vonatkozási ponttól megfosztatott, mindentől, amit egykor gyakran maguk teremtettek meg maguknak. És itt nemcsak az üzleteikről van szó, hanem a »saját« lakásszövetkezetükről (mely nemrég fuzionált egy másikkal), az elemi iskolákról (melyeket bezártak), a betegbiztosítási pénztátról (mely szintén fuzionált), a pénzükről (amiből mára euró lett), a városi energiaszolgáltatóról (mely ilyen formában már szintén nem létezik) és a városukról." Mindannyian Mauriliában lakunk. Az 1992-es Amszterdam helyére ismét egy másik város került, és az 1963-as Amszterdam már tényleg csak egy letűnt világ. A belváros ragyog kívül-belül. Az IT-szektor megjelenésével ismét fellendültek a klasszikus kisvállalkozások. Az új lakosokból kitermelődött elit megkezdte a maga hosszú menetelését az intézményekben, a politikában, az oktatásban és a üzleti világban. Az első bevándorlók lassan az őslakosok közé tartoznak. A város még sohasem volt ilyen gazdag, a központi városrészekben a pénz az úr, és ott egy átlagos családnak esélye sincs a letelepedésre. A szegénység kiszorult a peremvidékre. De a városlakók negyede 2002-ben is a törvényben meghatározott szociális minimumon él, ami alig több, mint a segélyekre vonatkozó törvényi norma. Minden tizedik amszterdami a törvényben meghatározottnál alacsonyabb szinten él. Ezek a számadatok persze a valóságosnál némiképp sötétebb képet festenek, hisz. ebbe a kategóriába sorolják be a nagy létszámú diákságot is, noha az ő esetükben ez az ínséges időszak többnyire csak átmeneti állapot. Nem úgy az