Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

Az amszterdami munkaerőpiaci változások azonban felborítottak minden elképzelést. A hetvenes évektől kezdve egymás után tűntek el a régi ipar­ágak, vagy megindult az automatizálás. Növekedésnek indult a szolgáltató szektor, amelynek szakmával rendelkezőkre és betanított munkásokra volt szüksége. Alindez azt jelentette, hogy egyre kevesebb munkahely termett az iskolázatlan török és marokkói férfiak számára. Alindez azzal az ellentmondá­sos következménnyel jatt, hogy sok munkás Hollandiában maradt. Alár nem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy hazautazzanak, mert akkor el­veszítették volna az állásukat. Legtöbbjük számára nagyon keserves volt meghozni a döntést, hogy folyamatosan itt maradnak. Ez radikális szakítást jelentett az átmeneti elvándorlás hagyományával. A török és a marokkói családok körében végzett vizsgálatokból az derül ki, hogy még ennél is nehezebb volt, amikor úgy döntöttek, hogy a családot is Hollandiába hozzák, amit abban az időben minden további nélkül megte­hettek. Miközben Hollandia gazdag ország volt, a vendégmunkások szülő­hazáiban kilátástalan volt a helyzet, de, és ezt tudta mindenki, az áttetelepülésért a bevándorló családoknak társadalmi és érzelmi síkon na­gyon nagy árat kellett fizetniük. Itt nemcsak a Törökországból, illetve Alarokkóból Hollandiába való vál­tásról volt szó, tehát nem annyira a nemzeti hovatartozás volt a döntő té­nyező, hanem az, hogy ezek az emberek faluról városba, Sarayöriéből vagy Ain Fritissából valamelyik amszterdami városrészbe költöztek, a statikus, hagyományos vidéki kultúrából a dinamikus, sokszínű városi kultúrába. Ezek azok a változások, melyek meghatározó hatással vannak az emberek életére és amelyek mindkét országban kettészelik magát a kultúrát és a tár­sadalmat is. Ez a bevándorlási mozgás az Anatólia és Isztambul közötti hatalmas szaka­dékot Amszterdamba importálta, annak minden személyi és politikai követ­kezményével együtt. Itt robbantak tehát ki az idősek és a fiatalok, a hagyo­mányos becsületfelfogás és a szabadság, a modernitás és a fundamentalizmus közötti konfliktusok. És végül ott volt és ott van az utolsó, a mindent meghatározó döntés, ami­kor az ember azt választja, hogy végleg Hollandiában marad, elfogadja, hogy a gyermekei és a családja sorsa onnantól kezdve ehhez a hideg polderországhoz kötődik. Normál körülmények között ezt a döntést a bevándorlók már előre meghozzák. Ha az ember elindul Ausztráliába, nagyjából tudja, mire számít­hat. A „vendégmunkásoknak" ez az első, második és harmadik nemzedéke azonban gyakran a végtelenségig halogatta a végső döntést, és ezt meg is te­hette, aminek petsze meglettek a következményei. Sokan, különösen az első

Next

/
Thumbnails
Contents