Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

MARGALITH KLEIJWEGT: Láthatatlan szülők

A templom lépcsőin mohamedán lányok üldögélnek és tereferélnek az őszi napsütésben. Hosszú, néha élénk színű ruhákban és mindnyájan fejkendőt viselnek. Az Ekmel épületében rendezte be irodáját a Sicaw nevű alapítvány is, ebből az iszlatnista szervezetből nőtt ki az Ekmel. Nyolcvan török gyerek lakik és csinálja az iskolai feladatait itt. Ebből tizenhét az „én iskolám", a Kálvin tanulója. Az épületnek két bejárata van. A férfiak az utcai fronton lévő, gyönyörű márvány lépcsőn mennek be. A nők számára a hátsó oldalon van egy kisebb lépcső. A márvány padlólapokkal burkolt és fából készült, ragyogó ajtókkal büszkélkedő előtérben már odakészítették nekem a papucsot. A fogadóterem a második emeleten található. Alindenütt fúrnak és faragnak. Ki kell cserélni minden ajtót, előírta a tűzoltóság. Nem sokkal később három férfi ül velem szemben egy csodálatos, nagy és négyzetalakú helyiségben. A fal mellett tizennégy szék sorakozik. Óriási távolságra ülünk egymástól és néhány percig kölcsönös udvariaskodással töltjük az időt. Közlik velem, hogy a Sicaw alapítvány elnökét mély szomorúsággal töltötte el a levelem, melyet azután írtam neki, hogy semmilyen választ sem kaptam látogatási engedélyt kérő korábbi levelemre. Sajnálja, hogy ezen a találkozón nem lehet jelen, de tudatja velem, hogy félreértettem. Félreértettem? Emlékeztetem a jelenlévő urakat arra, hogy hónapokba tellett, mire sikerült összehozni ezt a találkozót. Csak akkot tört meg a jég, amikor a városrész egyik hivatalnoka vállalta a közvetítő szerepét. Aztán az igazgatóság tanácsadója veszi át a szót. Egy ázsiai kinézetű török férfi. Ezen a délelőttön nyilván ő képviseli az elnököt. Néhány székkel arrébb Zeki is jelen van. 0 is tagja az igazgatóságnak, és egyetlen fizetett munkatársként ő felel az internátus napi működéséért. A beszélgetés harmadik résztvevője Deniz, aki az egyik kálvinbeli tanuló, Bekir Erdogan itteni segítője. A tanácsadó bevezetőjében hosszasan ecseteli a törökországi urbanizációs hullámot, amely ugyanolyan problémákat okozott, mint amilyenekkel mi a holland nagyvárosokban küszködünk. A megoldást ott is az internátusok jelentették. Ezekben kupálódtak ki a képzettség nélküli vidéki török gyerekek. A török gyerekek néha iszonyatos hátrányban vannak a holland gyerekekhez képest. Gyakori, hogy a szülők törve beszélik a hollandot, és a tanácsadó meg van győződve arról, hogy a gyerekek nem kapják meg az iskola elvégzéséhez szükséges segítséget és rendezettséget. Zeki ezt azzal egészíti ki, hogy a szülők nem látják át az iskola működését.