Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

JACO DAGEVOS - AREND ODÉ: Kisebbségek Amszterdamban

szegregációra utal. Az indexen 0 és 1 között vannak fokozatok. A 0 azt jelenti, hogy nincs szegregáció, az 1 pedig azt, hogy az a lehető legnagyobb. A felmérések azt mutatják, hogy Amszterdamban a bevándorló csoportok korántsem egyenletesen oszlanak meg. Az összes nem-nyugati bevándorló körülbelül egyharmadának más kerületbe kellene költöznie ahhoz, hogy térbeli megoszlásuk a lakosság többi (értsd: holland) részével azonos legyen. Az ipari országokból származó bevándorló csoportok esetében ez az arány lényegesen alacsonyabb, mégpedig kereken egyötöd. Egyébként ez az eredmény nem jelenti azt, hogy Amszterdamban az etnikai csoportok térbeli szegregációja szélsőségesen magas. Alás holland városokkal, különösen Hágával és Rotterdammal, illetve más nyugat-európai nagyvárosokkal összehasonlítva, Amszterdamban éppenhogy meglehetősen alacsony a szegregációs szint (v.o.. Van Kempen, 2002; Aíusterd és Van Kempen, 2000). Időben is bizonyos változások figyelhetők meg. Feltűnő, hogy az elmúlt tíz évben a katib-tengeri csoportok körében némiképp csökkent a térbeli szegregáció, míg a földközi-tengeri csoportok körében enyhe növekedés tapasztalható. Az első kategótia beleillik a híres chicagói iskola városszociológusai által vázolt képbe. Ez az irányzat abból indult ki, hogy a növekvő integráció növekvő jóléttel párosul, és ezáltal csökken az a függés, amely az olcsó lakásokat kínáló negyedekhez köti ezeket az embereket. A török és a marokkói amszterdamiakra ez a kép egyelőre nemigen illik. E csoportok többsége kényszerből kötődik bizonyos negyedekhez. Amikor megállapítjuk, hogy valahol szegregáció jött létre, még korántsem ragadtuk meg, mi is az a gyűjtőnegyed. Az angolszász irodalomban többnyire azt értik alatta, hogy egy negyedben vagy városrészben valamely etnikai kisebbség vagy általában véve a fekete lakosság meghatározó jelenléttel bír. A koncentrációhoz így hamarosan szegregáció is társul. Mivel nincsenek a közvetlen környéken más etnikai bevándorlócsoportok, a negyed lakóinak esetében a társadalmi érintkezés jórészt saját csoportjuk tagjaira korlátozódik. Nem alakul ki szélesebb értelemben vett integráció. A holland városokban az etnikai szegregáció folyamata nem úgy nyilvánul meg, hogy egy adott negyedben döntően egyetlen kisebbségi csoport lakik. Alég az olyan negyed is ritkaság számba megy, amelyben valamely etnikai csoport tagjai a lakosság több mint egynegyedét alkotják. Amszterdamban mindössze egyetlen egy ilyen példa akad, mégpedig a dél-keleti kerület (Zuidoost), amelyben a lakosság kereken harminc százaléka suriname-i származású. Willemsen (2002) viszont azt állítja, hogy erre a kerületre sem használható a „gettó" fogalom; ahhoz még túlságosan nagy a bevándorlók és a hollandok alkotta elegy. A következő feltűnően nagy csoportot Amsterdam-West egy részében találjuk, ahol a lakosság kereken 20 százaléka marok-