Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

JACO DAGEVOS - AREND ODÉ: Kisebbségek Amszterdamban

Amszterdamban a jövőben is arra lehet számítani, hogy tovább nő a bevándorlók alkotta rétegek aránya. Az elmúlt évtizedekben tapasztalt gyors növekedés tehát - a városi statisztikai hivatal prognózisa szerint - a jövőben is folytatódik. A számítások abból indulnak ki, hogy 2010-ben a nem-nyugati bevándorlók Amszterdam összlakosságának több mint negyven százalékát adják majd, és 2030-ban arányuk eléri az 50 százalékot. Persze tudatában vagyunk annak, hogy ezek csupán prognózisok, és múltbeli tapasztalataink alapján tudjuk, hogy a migrációval kapcsolatban meglehetősen kockázatos jóslatokba bocsátkozni. 3. A gyűjtőnegyed A nagyvárosokba költöző bevándotlók általában azokat a negyedeket választják, amelyek viszonylag sok olcsó bérlakást kínálnak. Ebben nincs semmi meglepő, ha tudjuk, hogy a (nem-nyugati) bevándotló csoportok tagjai többnyire kedvezőtlen társadalmi pozíciót foglalnak el. A város lakáspiacára nehezedő nagy nyomás azzal jár, hogy a vonzóbb (és drágább) teriiletek az alacsony jövedelemmel rendelkező háztartások esetében nemigen jöhetnek szóba. De a gyűjtőnegyedek létrejöttének vannak ennél sajátosabb okai is. Az is növeli a területi szegregációt, hogy az olcsó bétlakások kiutalásánál kezdetben volt némi diszkrimináció és (főként a marokkóiak és törökök körében) kicsi hajlandóság mutatkozik arra, hogy magasabb lakástetheket vállaljanak (többek közt Tesser és mások, 1995; Musterd és Ostendorf, 1999). És az okok felsorolásakor feltétlen említsük meg a hollandok magatattását! Mivel a viszonylag sok olcsó bérlakást kínáló negyedekből a hollandok kiköltöztek és új lakóterületekre, illetve fejlesztés alatt álló övezetekbe mentek, tovább nőtt a bevándorlók koncentrációja. Más szóval, az elővárosokba főként a bennszülött amszterdamiak költöztek, a megüresedett lakásokat pedig bevándorlók foglalták el. Különösen a marokkóiak és a törökök körében alacsony az elővárosokba ki költözők száma (Uunk és Dominquez Martinez, 2002). Többnyire a szegregációs indexet használják annak megállapítására, hogy a városban hol alakultak ki etnikai gyűjtőnegyedek. Ez a mértékegység azt határozza meg, hogy eg)' bizonyos lakossági csoport hány százalékának kellene elköltöznie a negyedből vagy a városrészből ahhoz, hogy a csoport a város kerületeiben pontosan olyan megoszlást mutasson, mint a lakosság többi része. A szegregációs index előnye, hogy egyértelmű értelmezést biztosít: az alacsony szám jelentéktelen, a magas szám pedig jelentős térbeli