Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
JAN RATH: Hogyan zajlik az etnikai székfoglalósdi Mokumban?
Az állással rendelkező amszterdamiak főként a szolgáltatóiparban dolgoznak, azon belül is elsősorban az egészségügyben, a szociális és szociálkulturális ellátásban, illetve a bankoknál, a biztosítóknál és más üzleti szolgáltatást nyújtó intézményeknél. A sufinamc-iak és az antillaiak ilyen tekintetben többé-kevésbé beleillenek az általános mintába, ami - ez a későbbiekből kiderül - a vállalkozások területén is létezik. A törökök és a marokkóiak szinte teljességgel hiányoznak az üzleti szolgáltatások alkotta szektorból, és elsősorban az iparban, a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgoznak. Ez a minta nemcsak hiányos képzettségükkel függ össze, hanem a diszkriminációval és azzal is, hogy gazdaságilag fontos hálózataik nemigen terjednek túl az említett szektorokon. A holland gondoskodó államban az állam és nyomában számos magánszektorból származó szervezet és intézmény tett komoly erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megfordítsa ezt a trendet. Különösen a rugalmas, újszerű formáknak - a részmunkaidőnek, a kiközvetítéses munkának, a meghatározott időre szóló szerződéseknek - és a bérek mérsékelt növekedésének hála, 1985 után valóban komoly mértékben nőtt a munkaalkalmak száma. Ennek legnagyobb haszonélvezői a (holland) nők voltak. Amszterdamban ez főként a kereskedelemben, a szállodaiparban és a vendéglátásban figyelhető meg (Kloos termán 1994). Ezenkívül az állam egy sor jelentős munkahelyteremtési tervet, képzési programot, bérköltségtámogatási rendeletet, megállapodást, pozitív diszkriminációt biztosító lehetőséget is teremtett. Ezek az intézkedések, amennyire csak lehet, tiszteletben tartják az emberek választási szabadságát, és szinte semmiben sem hasonlítanak az affirmative action programmes néven ismert amerikai programokra. Ennek ellenére azt kell megállapítanunk, hogy a nem-ipari országokból származó bevándorlók erősen felülreprezentáltak az állami szférában indított programokban. 3 A résztvevők 43 százalékát adják, miközben a munkaképes lakosság „mindössze" 26 százalékát alkotják (Amsterdamse Werkmonitor 1996:10; Hook és Schölten 1996:73-75). A vizsgálatokból kiderült, hogy a kilencvenes évek elején különösen a suriname-iak profitáltak sokat azokból a programokból, amelyek az etnikai kisebbségek számára az amszterdami önkormányzatnál igyekeztek munkalehetőségeket teremteni. Emellett a bevándorlók viszonylag gyakran dolgoznak az állami szféra olyan részeiben, amelyek célcsoportként kifejezetten az etnikai kisebbségeket célozzák meg. Itt olyasmire gondolunk, mint a jóléti szektotban tevékenykedő be3 Itt olyan bevándorlókról, illetve leszármazottaikról van szó, akik a volt gyarmatokról, földközi-tengermenti és nem-ipari országokból származnak. Az amszterdami hivatali zsargon a „kisebbségek" gyűjtőnéven emlegeti őket.
