Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos
most tessék osztani, szorozni. A hivatalos szervek szétkergették a lányokat a Rákóczi térről, holott amikor ott voltak egy kupacban, minden rendőr minden lányt ismett. Tudta azt is, ki melyik futtatóhoz tartozik. Ellenőrizhető volt ez a világ. Ma, Budapesten pontosan tizenhét helyen állnak a lányok az utcán. Senki sem tudja, ki kicsoda, és ki kivel van. - Mi hát a megoldás? A bordélyház? - En örülnék, ha lenne. De örülhetnének a hivatalos szervek is, mert akkor le lehetne választani róla a bűnözést, nem lenne probléma az egészségügyi ellenőrzés. Sőt. Nemcsak bordélyház kellene, hanem vigalmi negyed. Ahol megtalálná a pénztárcájának megfelelő szórakozást a tehetősebb, a szegényebb egyaránt. Ahol még valamiféle krúdys világot is fel lehetne támasztani, amelyben ennek a dolognak volt valami emberi szépsége, de kemény rendje is. A rend fontos. A Conti utcai bordélyházban például az is meg volt határozva, hány órától hány óráig lehet szellőztetni, milyen szögben lehet napközben elhúzni a függönyt... - Ez a nagy álom? - Van ennél nagyobb álmom is. Szeretnék alapítani egy kft-t, amelybe egyentangú tulajdonosként beléptetnék vag)' ötszáz prostit, megvennénk egy nagyobb panziót, és akkor lehetne legálisan dolgozni. - Fogadjunk, hogy ki is nézte az épületet. - Nyert. Kinéztem. Távol lenne a lakott területektől, a senki földjén, ideális helyen, csak éppen hatszázmillióba kerülne. Márpedig a lányoknak nincs pénzük, a bankok meg nem adnak hitelt. - Próbálta? -Természetesen próbáltam. Elhajtottak. Az eszükbe sem jutott, hogy megoldanák Budapest egyik legnagyobb problémáját, azonkívül ilyen helyen a hitelt felvevők mosolyogva kitermelnék a kölcsön törlcsztőrészleteit. Külföldön egyébként nem ilyen szemérmesen és álságosán állnak a dologhoz. Nemrég jöttünk haza Angliából, egy háromnapos konferencián vettünk részt, amelyet a prostituáltak nemzetközi szervezete tartott, és ahol harminckét ország képviselői tárgyaltak az örömlányok helyzetéről, munkaés egészségügyi körülményeiről. - Gondolom, védenceitől nemcsak az ő problémáikról értesül, hanem a városi emberek gondjairól is. - így van. Hallom például, bog)' egyre nagyobb baj van a családokkal, a családi kapcsolatokkal. Arról is mesélnek a lányok, hogy a férfiak nemcsak társas kapcsolataikat hanyagolják el, de egyre gyakrabban magukat is. Itt vannak aztán a magukat éjjel-nappal hajszoló menedzserek, akik rohanó életmódjuk mellett állandó kapcsolatot nem is tudnak kialakítani. Olyan is akad, aki vagyonokat fizet a lányoknak azért, hogy elmesélhesse nekik a
