Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

hagyján, hogy Romvári József rendelkezésére áll az általa majd

1 húsz éve megalapozott, folyton bővülő kincsestár, a motívumarchívum — helyszínfotókkal, precíz katalógussal -, de az eltelt időben a technika is jókora léptekkel haladt előre. Az említett példáknál maradva, nem igazán gond a Csepeli Szabadkikötőből New York-it varázsolni vagy a Jégverem utca fölött láthatóvá tenni Pátizs fehérkupolás templomát. Mat line, a csodavonal Persze a mégoly zseniális technika is kevés, ha nincs ott valaki, aki hihetővé teszi a látványt, például aki pontosan meghatározza az úgynevezett mat line helyét. Hogy ez micsoda csodavonal? Először is nem vonal, hanem összefüggő vonalak. Ismét csak a szabadkikötő példáját hozva: ládák sora határozta meg, hogy meddig terjed a majdani látvány alsó, Csepelen felvett része - színészek és statiszták, kisebb-nagyobb díszletelemek-, és honnan kezdődik a számítógéppel odakopírozott valódi tengeröböl. Mindez, ha úgy vesszük, még mindig csak technikai kérdés. Az apróbb részletek, a hitelesség, a valódiság illúzióját keltő fortélyok azonban - szerencsére - önmaguktól nem kelnek életre. kell hozzá az ember. Lehetőleg olyan - mondom elfogultságom büszke vállalásával -, mint Romvári József, aki szerint a díszlet ugyanúgy jellemez, mint a jelmez. Ms hog)' ez tényleg így legyen, ahhoz kellenek a gondos előkészületek. Romvári József a forgatókönyv elolvasásával kezdi, jegyzeteléssel folytatja, majd helyszínlistát készít, beszélget a rendezővel - hiszen mégiscsak ő az ügy ura -, aztán beindul az agya, előkerülnek az archívum megfelelőnek látszó kartotékai. És ha fejben, rajzasztalon már nagyjából készen áll a háttér, akkor következnek a helyszíni, gyakorta kétkezi, finom munkák. Még ne jöjjön be a rendező úr! És kell még valami. Talán ihletnek nevezhetnénk. A Romvári Józsefről készített portréfilmben meséli Gárdos Péter, hogy az erősen önéletrajzi Szamárköhögés forgatása előtt ő pontosan tudta, hogy a Hernád utca 54. első emelet négyes lakását akarja látni, el is mondta részletesen, bog)' mire emlékszik, mit vár. Első látásra bizony meglehetősen csalódott volt. Romvári Józsefekkor csak annyit kért, bog)' amíg végképp el nem készül a díszlet, legyen szíves és ne jöjjön be a rendező úr. Aztán szólt, hogy most már lehet,