Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

lichból. Sivataga cinkotai homokbányából. Harlemmé alakította a Jósika és a Rózsa (akkor még Ferenc is) utca sarkát. St. Louis-i nyomornegyeddé vált a Máriássy utca. Az Evita argentin laktanyájának kapuja a pesti galopp-pályán emelkedett. A Jégverem utca fölött-mögött - legalábbis a filmszalagon - ott magasodott a Sacte Coeur. Oroszország lett a Markusovszky tér, a Ludovika meg egyenesen rosztovi rendőrparancsnoksággá lényegült át. Ezekhez képest - gondolnánk - nyilvánvalóan gyerekjáték volt a Tűzoltó utca 25. külső díszleteinek megtalálása - a Viola utcában és a Csengery utcában, miután az összes lehetséges helyszínt végigjárta a rendező Szabó Istvánnal és az operatőr Sára Sándorral. A város megismerésének egyedüli módja - mily meglepő - az, ha sokat nézzük, ha gyakran látjuk. A pesti ember azonban ritkán emeli a kirakatok magassága fölé a fejét. Legfeljebb akkor, ha kíváncsi, én mit nézek odafenn - említi mosolyogva a többféle hazai és külföldi díjjal elismert Romvári József, akit most, hetvenévesen is elhalmoznak megbízásokkal. Az Edes Annától Josephine Bakerig A pécsi fiatalember szakérettségi után végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskola díszlettervező szakát. Egyik tanára, Háy Károly László ajánlotta neki, hogy filmekre szakosodjon, látva az ifjú Romvári aprólékos, minden részletre gondosan ügyelő díszletötleteit. Már annak is több mint négy évtizede, hogy friss diplomával a filmgyárba került. Az akkori okos szokásoknak megfelelően végigjárta a szakma grádicsait. Segédépítészből lett mára nemzetközi hírű, keresett tervező, műtermi táncfilmektől jutott el az Oscar-díjas Mephistó-'ig, a világsikerű Josephine Baker-vg, Már akkor bajban volnék, ha csaknem száznegyven mozifilmjéből kizárólag a legnagyobb kedvenceimet sorolnám fel. Mint az Édes Anna, a Légy jó mindhalálig, a Puskák és galambok, a Sodrásban, a Húsz óra, A Pál utcai fiúk, az Isten hozta őrnagy úri, az Utazás a koponyám körül, a Szerelem, a Budapesti mesék, a Trombitás, a Mephisto, a Redl ezredes, a Csók, Anyu... A hőskorban - miközben a fejében már nagyjából összeállt a kép, hogy milyen legyen az az udvar, az a szoba —a díszlettervező elindult, megkereste a kívánt hangulatot sugalló városszeglctet, aztán becsengetett ide, oda. Én vagyok én, megengednék-e, hogy szétnézzek a lakásukban. És megengedték, mi több, szívesen fogadták. Még nem is oly tégen, a Mephisto forgatása előtt is sikerült bekönyörögnie magát egy villába. A kaputelefonok, zárrendszerek, támadni kész védkutyák világában persze már korántsem ilyen egyszerű a dolog. Másfelől nézve pedig sokkal könnyebbé vált. Az még