Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

az ezer rétegben felvitt festék, a hátsó figurák újra mozognak, előbukkantak a rejtett díszek. A Körhinta épülete is feltámadott, Ráday már csak a régi céllövöldét meg a Lökd meg a kecskét! hiányolja a környékről. A Széchenyi fürdőnél aztán újra a régi önmaga, a gyalogosok megrökönyödésére egyenként vesszük szemügyre a nagy nehezen megmentett, delfinfejes kandelábereket és a közéjük biggyesztett csúf ostornyeleket. Innen már sietünk, mert a reklámok ügyében pillanatokon belül kezdődik az ülés, de a képviselői irodaház előtt, aktatáskával és szemléltető anyagokkal teli papírszatyorral a hóna alatt, Ráday még megkocogtatja a rakpart korlátját: Ybl tervezte, de így sem úszhatta meg, lenyiszálták róla a stílusukban hozzáillő, oda tervezett kandelábereket. -Talán ha még négy évig képviselő maradok, ez is meglett volna - mosolyog. Hogy a vasárnapi, századik Unokáink sem fogják látni... miről szól majd, azt persze most sem tudom. Alighanem minderről: portálokról, lámpákról, épületdíszekről, telefonfülkékről. Ezúttal sikerekről, a nézők kívánságának megfelelően. 1997. április 25. N. Kása Judit A legnagyobb kispublicista Del Medico Imre nem újságíró, mégis gyakran ír a lapoknak Dr. Del Medico Imre hetvenöt éves, hivatásos levelező naponta leül az írógép elé, hogy a honi sajtó szellemi bakugrásait kijavítsa, az érdesebb mondatokat gömbölyűre simítsa, a tétova félműveltséget kiegészítse. Huszonhat kövér dossziéban őrzi eddigi levelezését, az újságolvasók kötében jobban cseng a neve, mint sok zsurnalisztáé. Elképesztő, de igaz: hamisítják! - Önről sokan gondolják azt, hogy orvos. -Talán a Medico szó eredeti jelentése miatt hiszik ezt. Én azonban jogász vagyok. Dolgoztam a Külügyminisztériumban, később a Szerzői Jogvédő Hivatalban, végül a Művészeti Alapjogi osztályáról mentem nyugdíjba 1986-ban. A szerzői jogok exportjával-importjával foglalkoztam. - Lehetett volna híres és gazdag szalámigyáros is.