Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

- így van, hiszen, bár sokan úgy tudják, hogy a Pick vagy a Herz volt az első magyar szalámi, valójában Olaszországból, az 1840-es évek elején átte­lepült dédszüleim budai gyárában készült az első igazi, magyar szalámi. - A Pick és a Plerz még ma is létezik, ám a Del Medico-féle ter­mék nem. Miért? - Nagyanyám még őrizgetett egy üveggel a Del Medico-szalámi speciális fűszcrkcverékéből, ezt azonban már senkinek sem tudta továbbadni, mert a keverék a bombázások során megsemmisült. A titkot tehát elfújta a szél. I la azonban valahol a Pick vagy a I Ierz elsőségéről írnak, azonnal levelet fo­galmazok a szerkesztőségnek, amelyben felhívom a figyelmet, hogy ez nem így van. - Észrevételeit sok egyébről is megírja. A neve annyit szerepel a különböző lapok olvasé)i oldalának hasábjain, hogy ma már ismer­tebb, mint sok újságíró. Nem hívták még sohasem valamelyik szer­kesztőségbe munkatársnak, esetleg szerkesztőnek? - Nem, soha. Én nem vagyok újságíró, én csak újságnak író vagyok. Jó blikkem van arra, ha valahol valami tévedést látok. Észreveszem a képte­lenségeket, és ilyenkor mindig csodálkozom, miképpen kerülhette el a szerkesztők figyelmét. - Hányféle újságot olvas? -Várjon csak. Magyar Hírlap, Népszabadság, Magyar Nemzet, Kurír, 168 óra, Kritika, Vasárnapi Hírek és a Ludas Matyi. Utóbbiba kisebb anekdotákat is írok. - Pud olyan újságot, folyóiratot említeni, amelyiknek cikkei nem szorulnak pontosításra, kiegészítésre? - Hiba nélküli teljesítmény nincs. Talán a nagy napilapokban található belőlük a legkevesebb. Szeretnék azonban tisztázni egy félreértést: nem utazom a hibákra. Ha felfedezek ilyet, azt szóvá teszem. De ez a tevékeny­ségem kisebb része. Inkább hozzászólok, véleményt mondok, kiegészítek. Egyszer megjelent egy írás a sajtólevelezőkről, és ott úgy aposztrofáltak minket, hogy kispublicisták. Azt hiszem, ez találó. - Kiesi vagy nagy publicisztikát írni, egy cikket kiegészíteni vagy tévedést kiigazítani ma már nem olyan nagy ügy. Régen kissé nehe­zebb lehetett. - Ez így van. A tendszerváltás óta szabadabban lehet fogalmazni, éleseb­ben lehet foglalkozni a napi politikával. Hozzáteszem: én tégebben is írtam olyan dolgokat, amelyeken egyesek meg voltak rökönyödve. Rettentően haragudtam például a vállalati munkaügyi döntőbizottságokra. Nevetséges­nek tartottam, hogy ebben a legalsóbb fokú bírósági testületben olyanok ül­tek, akik az egyik féltől függő viszonyban vannak. Megírtam, megjelent.

Next

/
Thumbnails
Contents