Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

kacsok rendületlenül. Kurblis vasutat épített, saját készítésű hanglemezre vette fel a húga hangját, hangszórót tekercselt, ötvösséget tanult, és persze gyakran ragadott fahasábokat, hogy embert faragjon belőlük. Főleg Vitéz Lászlót, „akiből" azóta talán húsz is készült. - Ez itt a Mutatványos tér főutcája, ez Braun bácsi mechanikus céllövöldéje, ez a Kerber autópályája, cz itt Káposztás Zsuzsi, a nőimitátor, ez meg a Vödör Böske - mutatja Heni bácsi a szakadozott szélű, barnás fotográfiákat. Nézzük a Liget csodabogarait. Az óriáskereket, a Horváth-féle átforgós hajóhintát, amely annak idején igazi világszenzáció volt. Nézzük Lax néni Komédiáját, a Múszínkört és persze a Kemény-féle csöppnyi teátrumot, ahol a család nemcsak dolgozott, hanem élt is. Ahol aztán 1952 augusztusában megjelentek az ávósok, hogy a bábkomédiát a szórakozás Ligetben honosegyéb formáival együtt kapitalista csökevénynek minősítsék, és a színházat bezárják. Szerencsére a másnapra halasztott kiürítés elől Kemények a bábokat Bálint Endre festőművész lakásába menekítették, így a népellenség, vadkapitalista Vitéz László is túlélte a vérzivataros időket. Böbe, Süsü, Hakapeszi A kor bájos fintora, hogy Kemény Henrik a családi bábszínház szétverése után egy évvel a népi hagyományok ápolásáért megkapta a népművészet mestere címet. Meg még hány kitüntetést azután! Kapott televíziós elismeréseket, Gyermekekért Etdemérmet, Kossuth-díjat, később a Magyar Népköztársaság érdemes művésze lett. Mozgatott akkoriban Böbe babát, Süsü sárkányt, Hakapeszi Makit, Futfangos Frigyest, de Vitéz Lászlót a mai napig nem hagyta el. Legutóbb tán egy hete rikoltott fel a palacsintasütős bábu. A nyolcvanas évek végén készült porttéfilm kockái peregnek, Kemény Henrik egy marionettcsontvázat táncoltat. - A felvétel előtti hajnalon halt meg az édesanyám. Gondolja csak el: üvölteni tudtam volna a kíntól, nekem meg a halált kellett táncoltatnom a felvétel kedvéért. Hát ilyen őrült az élet! A film még nem mutathatta meg, milyen is lett a Kemény család - a Műemlékvédelmi Felügyelőség által helytörténeti emlékké nyilvánított - ligeti bábszínháza a felújítás után. Kemény Henrik az 1952-ben bezárt bábszínházat a Soros Alapítvány támogatásával pontosan tíz esztendeje tette rendbe, de az avatóünnepségen bemutatott díszelőadáson kívül az „üres zsebűek" egykori teátrumában a mai napig nem mozdult meg bábu a paraván előtt.