Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

-Rossz a közbiztonság arrafelé, azonkívül én nem tudok olyan jegyárakat megállapítani, hogy ki tudjam fizetni az adót, a villanyszámlát meg a többi terhet. De nemcsak Heni bácsi bábszínháza csendes, a Liget egykori hősei sem dolgoznak már. Tavaly, amikor Kemény Henrik megkapta a Pro Urbe Buda­pest díjat, levelet fogalmazott Demszky Gábornak, a főpolgármester segít­ségét kétve ahhoz, hogy ismét életre kelhessen az egykori Mutatványos tér, és újra a paravánra pattanhasson ott Vitéz László. Kofferszínház Heni bácsi nem pihen. Szakadatlanul dolgozik. Bábot farag, papírcsipkét nyirbál az óvodásoknak, ha hívják, kofferbe pakolja fából faragott barátait és megy. -Volt már, aki rám fogta: Vitéz László agresszivitásra neveli a gyereke­ket. Pont Vitéz László!... Aki a pusztító halált meg az ördögöt csépeli!... Tudja, mikor lesz itt szép világ? Ha majd a gengszterek is palacsintasütővel intézik el egymás között a vitás kérdéseket. Tudja, engem nem érdekel, ki mit mond, az én leghűségesebb társam már csak ez a bábu. Amikor megkap­tam a középkeresztet, hazahoztam, és a mellére tűztem. Végül is őt illeti, nem engem. Sokat harcolt érte szegény. 1999. május 4. Trencsényi Zoltán Unokáink sem..., századszor is Utazás Ráday Mihállyal a Szabadság térről a Vidám Parkba és vissza a rakpartkorlátig Ráday Mihálynak, aki sejtésem szerint eddig is legalább negyvennyolcat ki­használt a nap huszonnégy órájából, az utóbbi hetekben a szokásosnál is zsúfoltabb lett az időbeosztása. Az Unokáink sem fogják látni... századik adásá­ra készült: hol arról számolt be, hogy régi helyszíneken forgat, hol pedig at­ról, hogy a műsor helyszínéül szolgáló stúdióban, illetve saját szobájában ké­szít felvételeket. Az utóbbi mehetett alighanem a leggyorsabban, Ráday televíziőbeli szobája ugyanis akkora, mint egy kisebbfajta spájz.

Next

/
Thumbnails
Contents