Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

Egy hazajáró lélek a Tabánban Zárad Ernő, egy eltűnt városrész festőkrónikása mesél Mi volt a Tabán? Opetctt. Hiteles díszletek között felvonuló, hiteles figurákkaljátszódó operett, méghozzá erősen nőnemű töltetű. Minden sarkon tudtam egy kocsmát, és mindenhová benéztem, hogy van-e ismerős. Ha nem találtam senkit, mentem tovább. Láttam egyszer Krúdyt kedvenc tabáni kocsmájában, a Fehérsas utcai Mélypincében. Maga elé hajtott fejjel ült, és körülötte beszélgettek az emberek. Nagy slepp vette körül. Nem mertem odamenni hozzá. Húszéves voltam. Abban az időben egy húszéves embernek ilyen mesterhez odamenni? Milyen címen? Kezet akarok fogni? Nem hiszem, hogy elkergetett volna, ha képekkel lépek oda, de nem, én tisztelettudó ember voltam. Találkoztam Maráival is a Mélypincében. Újságírókkal ült egy asztalnál. Baróti Gézával, Mátrai Betegh Bélával, egy-két színésznő is volt ott, akiket ismertem. Leültem hát hozzájuk, épp nálam volt a mappám is. Márai mindjárt kérte, hogy mutassam meg, és amikor végignézte a rajzokat, lehullott atcáról a jól ismett patrícius gőg. Tetszettek neki a képek. Akkot dedikálta nekem a Csutotát, azt a híres kutyaregényét. A könyvtől sajnos később megszabadítottak az oroszok. Szerettem a tabániakat. Micsoda figurák éltek ott! Például Virgala Pepi bácsi. Szakállas öregúr volt, hatalmas termetű, diplomataszerű jelenség. Csodálatos dolgokat tudott mondani. Töviről hegyire elmesélte például a tabáni tűzvészt, amely valamikor 1810-ben volt, tehát nem is láthatta. És végül kibukott belőle, hogy azért nem tudták a tüzet „okalalikválni", mert akkor még nem voltak tűzoltókocsik. Okalalikválni! Ilyen szavakat talált ki. Vagy azt, hogy a Szepi rettenetesen fukar, mert még a „mandrézót" is kiadja. Ez volt nála a manzárd. Volt egy másik öreg, akit korvettkapitánynak hívtunk, mert mindig tengerészsapkában járt. Valamikor egy Pest és Buda között közlekedő ladikon volt kapitány. Azt hangoztatta, hogy a dohányzásról le lehet, és le kell szokni. Ezzel szemben mindenkitől cigatettát kért, arra hivatkozva, hogy leszokóban van. Mindenkihez az volt az első szava, hogy „van egy staubod?", vagy „adj egy flört!". Ezeket a figurákat mind lerajzoltam, s beraktam őket egy-egy miliőbe. Vajon hol lehet most az a kép, amelyen Virgala Pepi bácsi sétál a Holdvilág utcában az utálatos bulldogjával? Nagyon kedves helyem volt a Kereszt tét, mert ott működött egy régi vendéglő, az Albecker. Remek bort mértek. Egyébként minden vendéglőnek megvolt a saját maga bora. Hol vannak már azok? A sashegyi... Hát már