Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

azok sincsenek, amelyek a háború után divatban voltak: Szikrai Kadar például... Hol van Szikrai Kadar? A Tabán tele volt zenével, de nemcsak sramli, mint Óbudán. Itt volt cigányzenekar, szóló cigány, citerazenekar, rác tambura, zongora. Poldi bácsinál például a Mélypincében egy szál cigány muzsikált, a Jocó. És játszott valamelyik vendéglőben eg)' szép, szőke hárfás lány, aki vak volt. Sajnos már nem emlékszem pontosan, hol is, annyi kocsma volt a Tabánban. Avar-vendéglőből volt három, hisz az öreg Avar a sajátján kívül mindkét fiának is nyitott egyet-egyet, aztán ott volt Marada József Vén eperfához címzett fogadója a Hadnagy utcában, Farkas Béla vendéglője a Kereszt utca, a Kör utca és a Hadnagy utca sarkán, a Bagyik a Vár alatt, ahol megfordult Jericza Mária és Saljapin is, a Turul madárhoz címzett kocsma cigányzenével és kuglipályával, az Arany liba és a többi. A Tabánnak kétféle vendéglátóipara volt. A bohém Tabán fenn a hegyekben; ott aztán előfordultak olyan kiskocsmák, ahol zsíros kenyeret is lehetett rendelni például. Kértél egy zsíros kenyeret hagymával meg egy fröccsöt, és passz. Megvolt a vacsora. De lent, ahol most az Aranyszarvas vendéglő van, az már az előkelő Tabánnak számított. A harmincas évek elején, amikor megtudtuk, hogy le fogják bontani az egészet, festők, fotósok hada szállta meg ezeket az utcákat, hogy még utoljára megörökítsék a régi világot. Nem valami felhívásra mentünk, ezt a mozgalmat maga a Tabán szervezte. Most, hogy vészesen közeledik az új század, mint egy hazajáró lélek, elindultam, és végigjártam azokat a helyeket, ahonnan valaha vázlatot vettem fel vagy képet festettem. Elballagtam a Holdvilág utcát megkeresni, de nem találtam, gyönyörű őspark van a helyén. Az Arany kacsa utcát és az Arany kakas utcát, melyek a Vár tövében voltak, szintén nem tudtam már megtalálni, de ugyanabból a nézőpontból, amelyből egykor lerajzoltam őket, csináltam néhány fényképet. Az egykori rajzokból és a mai felvételekből összeállítottam egy naptárt a 2000. évre. Legalább így megmaradjon a Tabán, ha már nem jöhet velünk a jövő századba. Maradt még a régi időből egy korabeli slágergyűjteményem is, kétszáz dal, amelyet magam zongoráztam és énekeltem magnóra. Egy kazettám például csak tabáni dalokkal van tele. Ezt még megmutatom. „Este hétkor, kis babám, vár a csendes, vén Tabán..." Mondom, a Tabán operett volt. 1999. január 25. Lejegyezte: Csordás Lajos