Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

-Az ön felesége Enyedi Ildiké) filmrendező. így aztán a családja, a munkája már végképp Budapesthez köti. Ahhoz a Budapesthez, amely sok esetben egyre zavarosabb értékrendet követ. - Ez iga/,, de ennek az ellenkezője is. Mert egyfelől tényleg rossz, idegen mintákat próbál utánozni ez a város, másfelől viszont úgy érzem, hogy az emberek most levegőhöz jutottak, márpedig ez a kis levegő a minimális feltétele annak, hogy ismét meggyőző társas életet éljünk. Két tohanó ember ugyanis nem tud beszélgetni. Legfeljebb lihegni. 2001. március 10. Trencsényi Zoltán Pillanatkép Furcsa szilveszter volt az idei. Rosszkedvű, csöndes és félelmetes. Nem volt kedv nagy bulira. Nem volt nagy szervezés, műsor, móka, kacagás. Lelkesedés, tervezgetés, próba, főpróba, premier. A pesti polgát ezen a szilveszteren túl akart esni csupán. Kétféle szilveszterező volt Pesten idén. Megülős és vándor. A megülős otthon próbálta megúszni. Feleséggel, gyerekkel, pár baráttal, megszokott, beszűkült, unott társasággal. Biztonságban legalább. Kocsonyával, virslivel, sörrel, káposztalevessel. Kártyával, sakkal, csöndes diskurával. És a tévével mindenekelőtt. De hiába — nem volt az igazi sehogysem. Valami rossz volt a levegőben. A vándorszilveszterezők helyről helyre vetődtek csapatban. A nagy hidegben keresték a nag)' bulit. A jókedvűt, a harsányat, az igazit. De legtöbbször otthonülőkte leltek, akik vagy ijedten, vagy leplezetlen undorral fogadták a betoppanókat, eldugták a vodkát, lefagyasztották a virslit, átmentek a másik szobába, esetleg ajtót sem nyitottak. Ha pedig mégis akadt egy-két nyitottabb, Pestre szabott nagy buli, ott már mindenki be volt rúgva nagyon. Feküdtek a szőnyegen és aludtak. A vizesblokk foglalt volt szakadatlanul. Egy szomorú, sértett lány vadul takarított. A házigazda elment inkább. Nem volt jó sehogy sem.