Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

Dc az utca bezzeg hangos volt. De nem úgy, mint régen, nem úgy, mint nem is olyan régen. Nem hullámzott békésen a nép, nem üdvözölték egymást régi ismerősök, nem volt hajnali andalgás, barátságos kvaterka, trombitás duhaj. A pesti utcán, a Kötúton, a Blahán, a Kalefen és odalenn a metrón csöndcsen, szépen észrevétlenül elszabadult a pokol. Rossz arcú fiatalok hullámzottak a flaszteren, üvegek és járókelők röpültek a falnak, és járdán és úttesten, a metrósínen, a kapualjakban, a kocsmapult mögött, a kukákban, az erkélyeken, az autók között, a villamos peronján, lábad alatt, kezed ügyében, füledbe, pofádba, szívedbe, bőtt perzselve, tíz- és tízezrével robbantak a petárdák. A pesti rendőr amúgy újra csak ott volt szokott helyén - sehol. Lőpotfüst ült meg a hidak fölött. Még nem igazi volt a töltény, de mát vak. Vakháború volt Pesten ezen a szilveszteren. Ezek a robbantgató fiatalok — kevesen voltak, de övék lett az utca - nem félnek, nem aggódnak, nem szoronganak. Nem félnek és nem féltenek. Örömüket lelik abban, ha az utcán szembejövő a falhoz lapul. Ezek a fiatalok már szeretik a robbanásokat. A tömeget, a zajt, a tüzet. Lövéseket és robbanásokat. Megszokták. Vagy most szokták. Szomorú szilveszter volt. Rendben van ez így. Stílusos szilveszter volt az idei. Két rossz év közötti. Mert hogy lelkesítő év nem volt az elmúlt, az vitán felül áll. És abban is csak reménykedni lehet, hogy az eljövendő csupán szégyenletes lesz és nem rettenetes. Csak reménykedni lehet, hogy az antifasisztáknak csak fölvonulniuk kell majd és nem bevonulniuk. Hogy csak Horn-per lesz idén, a Hankiss-per későbbre marad. Hogy továbbra is csak meccsre mennek föl Pozsonyra magyar csapatok. Csak teménykedni lehet abban, hogy jövőre is csak vaktöltények szolgáltatják majd a szilveszteri csatazajt. 1993. január 5. Bächer Iván