Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

kedvenc városomba jöhettem, ám ahogy teltek az évek, azt tapasztaltam, hogy Budapest kezd hasonlítani ahhoz a világhoz, ahonnan érkeztem. Ezért olyan fontos nekem a régi pesti kávéházak világa, vagy ezért olyan fontos például a Bambi presszó, amely olyan, mint egy fosszília vagy mint egy időutazás a mégis létező jelenbe. - Es bizonyára ezért olyan fontos az ön által létrehozott Andrássy úti Eckermann kávézé) is, amely igyekszik visszacsempészni a régmúlt kávéházainak hangulatát. - Budapesti letelepedésemet megelőzően néhány barátommal Hamburgban már alapítottunk egy kávéházat, ahová minél több elemet próbáltam beépíteni a pesti presszók világából. A pesti presszózás, amely az eltűnt kávéházi kultúra helyén virágzott, a világon egyedülálló műfaj. Az említett presszók legszebb példánya az azóta elpusztított Quint volt, de tetszett persze a Lukács, a Művész vagy a Gerbeaud is. Akkoriban a hamburgi kávéházzal már kerestem annyi pénzt, hogy minden évben néhány hónapot Pesten tölthettem. Az Eckermann egyébként valóban fontos, de a benne zajló élet is bizonyítéka annak, hogy én nem akarom megállítani az időt, nem valamiféle megfagyasztott múltra vágyom. Inkább az fáj, hogy a városból fokozatosan eltűnik az a nyitottság, kedvesség, amelyet 1973-ban tapasztaltam. Budapest számomra akkoriban olyan volt, mint egy szanatórium, ma úgy látom, afelé igyekszik, hogy olyan legyen, mint egy munkahely. Az Eckermann lényege sem valamiféle muzeális imádság. Vele és a hasonlóan fontos fővárosi helyekkel kapcsolatban inkább azt étzem, hogy elkezdődik egy-egy nagy regény, fontos szereplőkkel. A kérdés az, hogy az említett helyeknek szellemiségükkel, programjaikkal sikerül-e bekapcsolniuk minket a nagyvilágba, sikerül-e olyan közeget teremteniük, amely jövőképes, ürülök, hog)' itt találkoznak a fiatalok meg az idős nénik, bácsik, és annak is örülök, hogy egyre többen beszélgetnek, dolgoznak az asztaloknál, vagyis kialakult valamiféle otthonosságérzés. Végül pedig a programokra, kiállításokra is sokan jönnek el. Vasárnap délelőttönként német nyelvű irodalmi matinékat tartunk. Az első témája Petri György volt, a másodiké Márai Sándor. A francia kávéházakban szokásos beszélgetések mintájára szervezünk filozófiai vitákat, aztán a közelmúltban rendeztünk egy estet, ahol az állatok érzelmeiről volt szó. Félévente Három Holló címmel megjelentetünk egy német nyelvű folyóiratot, amely a magyar kultúrát népszerűsíti német nyelvterületen, azaz Ausztriában, Svájcban és Németofszágban. - Miért éppen Három Holló? -Az Eckermann kávézó Ady kedvenc vendéglője, a I Iárom Holló helyén nyílt. Itt találkozik a folyóirat szerkesztőgárdája, a Három Holló Kör: fordítók, egyetemisták, magyarok, németek, osztrákok.