Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

zőgép lóg, véletlenül sc gyanakodjanak titkos fényképezőgép-árusra. Megeshet, hogy csupán Révész Tamás fotó- művész keresgéli az őt megihlető fővárosi helyszíneket, életképeket. ígéri ugyanis, hogy a tavaly ősszel megjelent, és a közelmúltban Pulitzer-díjjal kitüntetett Budapest című fotóalbumának lesz folytatása. - Igaz, hogy ön a Budapest-alhumma\ az immár kultuszfigurává nemesedett Hamvas Béla mögött a második lett az írók Boltja márciusi könyveladási listáján? - Igaz, sőt megelőztem Gabriel Garcia Márquezt, a Nobel-díjas írót, aki így a harmadik helyre szorult... - Ez azért komoly elismerés: egyfelől Ptditzer-díj a szakmától, másfelől rendkívüli érdeklődés a vásárlók részéről. Egyáltalán: milyen elképzelésekkel, reményekkel állt neki a munkának? - Nem volt egyszerű elkezdeni, hiszen nálam az első benyomás a legfontosabb, itt pedig ezen már túl vagyok pár éve... Mindig megtervezem a munkát, így pontos elképzelésem volt arról, mit akarok fényképezni. Tudtam nagyjából a kötet terjedelmét, tudtam, hog)' nyolcoldalanként egy különleges panorámaképen szeretném megismételni Klösz György egy-egy korabeli fotóját, hogy összevethető legyen a múlt a jelennel. De tudtam azt is, hogy ez nem lesz útikönyv, nem fogja leltárba venni Budapest nevezetességeit. Ez persze nem jelenti azt, hogy tudtam volna, hog)' milyen arcokat, hangulatokat, grafikai elemeket fogok megörökíteni. Ezeket ugyanis szeretem az életből elcsenni. Lesem ehhez az alkalmakat, mert mint tudjuk: alkalom szüli a tolvajt. - Lehet egy fotóalbumot megtervezni? - Bizonyos fokig igen. Bújtam a könyvtárakat, minden hozzáférhető korabeli fényképet átnéztem Budapestről, azonkívül több mint egy évig fényképezőgéppel jártam a várost. Volt például egy térképem, amin bejelöltem, hogy a tervezett helyszíneken mikor honnan süt a nap, csapásaim voltak, mint a vadászoknak. Dc mint mondtam, sokszor mégis a pillanat határozta meg a munkát, hiszen fotóriportet múltamat nem tudom megtagadni, másfelől szerettem volna visszaadni a város hangulatát. - Milyen hangulatú város Budapest? - En szép helyen lakom, tehát saját szobám ablakából kellemes hangulatú. Am ha kicsit beljebb megyek, akkor bizony alaposan romlik a kép. Sok helyen jártam a világban, de kevés városban éreztem azt az idegbajt, kevés helyen tapasztaltam azt az eszméletlen feszültséget, azt a tülekedést, azt az iszapbirkózást, mint itt. - Mi az, ami mégis hangulatossá tud varázsolni egy várost? - Az emberi kapcsolatok.