Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

dött, en válaszoltam, újra enni akartam, ő újra hátba vágott, aztán a negyedik-ötödik kísérlet után feladtam. - Népszerű embernek nem tanácsos tehát a zsúfolt, fiatalos helyeket keresni, de nem tanácsos égnek emelt orral sem járkálni, mert a járókelők azt gondolják, hogy nagyképű. Pedig ha nem emeli fel a fejét, akkor nem gyönyörködhet a régi házak művészi értékű díszeiben. -Azért én néha megteszem. Mostanában már viszonylag sokat játok turistaként külföldön, és ott megszoktam, hogy felemelt fejjel kell járni. New Yorkban vagy Párizsban bizonyára egyértelmű, hogy én városnéző idegen vagyok, mert aki állandóan fölfele néz, az vagy attól fél, hogy a fejére esik valami, vagy turista. - Pesten például mindkettő igaz lehet... - így van, és elég nagy bajnak tartom, hogy hagyják a szép régi házakat tönkremenni. De legalább ennyire zavar az, hogy mennyire szennyezett a levegő. Pilóták mesélték, hogy néha egészen Kecskemétig húzódik a fővárosi szmogfelhő. Zavar, hogy milyen rossz állapotban vannak az utak. Sokszor azok is, amelyeket néhány éve újítottak fel. Aztán kutyatulajdonosként is zavar még az, amit a kutyák - illetve gazdáik - ottfelejtenek az utcákon. Hetente egy-két kupacba biztosan belelépek, és elég kellemetlen tud lenni, amikor megbeszélésre siet az ember, és azért késik el, mert élesebb kiszögelléseket keres, hogy levakarja a cipőjéről a nem várt ajándékot... Ja és zavar még az „elizélt" palota a Roosevelt téren. A Munkaügyi Minisztérium épületét cl kellene tüntetni a városból az összes lakóteleppel együtt. De ettől eltekintve gyönyörű ez a város. Ismerek egy hölgyet, aki disszidensként hagyta el az otszágot annak idején, de mostanában elég gyakran jön Budapestté. Amikor hazaindul, a taxist mindig atra kéri, hogy menjen át a Lánchídon. Ls akkot nézi a Várat, a Dunát, nézi Budát és Pestet és zokog. Én meg tudom őt érteni. Sármos ez a város. 1997. április 2. Trmcsényi 'Laitan A budapestiek nem kérnek bocsánatot /1 Pulitzer-díj

as fotóst a hidakról, a házakról és az emberekről kérdeztük Ha önök a városban egy kerek szemüveges, kissé zilált, ősz hajú, jellegzetesen művészkinézetű embert látnak, akinek a nyakában tucatnyi fényképe-