Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

- I[ogyhogy? -Vidéken kővel hajigáltak volna... - Szó-val egy pesti flaszterdarab hiúsított meg a káprázatos futballkarriert. - Egy pesti flaszterdarab. Különben a flasztert ettől eltekintve sem szerettem, én igazából a Pasaréti gesztenyefák alatt nőttem Gesztenyévé. A mostani lakásomat is úgy választottam meg, hogy közel legyen ahhoz a környékhez. Sőt lehet, hogy szégyen, de igazából nem is igazán ismerem Budapestet. Járom a megszokott utakat: Hűvösvölgy, Pasarét, Zugló. -Vannak kedvenc útvonalai is? -Vannak. Például ha csak tehetem, útba ejtem az Andrássy utat. Szerintem ez egy darabka Párizs. Lenyűgözően szép és elegáns. Ott még látszik, hogy ezt a várost is megtervezték valaha. Ötül a szemem és a szívem, ha az Andrássy úti házak között járok, és úgy érzem, hogy a kovácsoltvas lámpák fényében én is megvilágosodom. - Szívesen élt volna abban a korban, amikor még csokornyakkendős öregurak korzé)ztak az Andrássy úton, hogy egy-egy kávéházba betérve eltöltsenek néhány nyugalmas órát? -Szívesen. Egyébként kávéházi élményeim még nekem is vannak, mert a nagyszüleim kávéházba járó öregek voltak. Náluk később kötelező volt a vasárnapi Béke cukrászda. Ez különben nekem is fontos. Van egy topográfiai rendszerem, amelyben a szerint térképeztem fel a várost, hogy hol találhatók a jó cukrászdák. Fontos hely például a Daubner a Szépvölgyi úton, aztán az Auguszt a Moszkva tér mögött, akkor van egy a Bakáts téten, és nagyon sokat jártam a Béke szálló Bécsi kávézójába is. A kulináris élvezeteken túl itt nyílik lehetőségem arra, hogy beszélgessek a barátaimmal, sokszor itt tervezgetjük a teklámfilmekct, itt tartjuk a különböző megbeszéléseket is, néha még egyedül is dolgozom ezeken a helyeken. A Dzsungel könyvé-x\ck színházi forgatókönyvét például pont a Béke szálló kávézójában meg a Forumban írogattam át. Közben figyeltem az embereket és megértettem, hog>' miért szerettek az írók kávéházba járni régen. Különböző arcok, jellemek, típusok, gesztusok, tuhák, figurák jelentek meg, szórakoztatott és elzsongított, de csak annyira, hogy nem vonta cl a figyelmet a munkáról. Szeretem a kis étkezdéket, a Náncsi néni házi kosztját. - Pedig aki ilyen gyors életet él, arról azt képzelné az ember, hogy csak gyorsétkezdékbejár. - Soha! Inkább lelassulok egy kicsit. Meg aztán a gyorsétkezdét azért sem szeretem, mert ott előbb-utóbb kiszúrják az embert a jópofák, és akkor nincs menekvés. Megesett, hogy a rapes időkben odajött egy srác, és amikor a falatot a számba akartam tenni, akkor dévajul hátba vágott, viccelő-