Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

- Most akkor szeret itt élni, vagy sem? - Elkésett a kérdéssel. 1996. október 1. Hámory Gabriella A város elrajzolója Kaján Tibor nem kajáin rajzairól, ötvenéves budapesti pályájáról Jubileumi kiállítása volt nemrég Kaján Tibornak, Elrajzolt város címmel. A millecentenárium tiszteletéte Budapestről szóló rajzaiból válogatott ki száztíz jellegzetes darabot. Nem tolongtak a látogatók a kiállításon, pedig talán ez az utolsó - jegyezte meg kesernyésen a hetvenöt éves művész. Elsoroltam neki, mi mindent fedeztem fel kisméretű Széchenyi-portréján: a gtóf szemöldöke a Lánchíd két pillére, bajusza paripát formáz, szemében dunai hajók tükröződnek, mentezsinórján az Akadémia épülete függ. Erre kicsit felderülve azt válaszolta, hogy a karikaturista legnagyobb kitüntetése, ha emlékeznek rajzaira. - Egy karikaturista számára roppant ideális a Kaján név. Maga találta ki? - Rám ragadt, még amikor egyik reáliskolai tanárom - látva nagy röhögést kiváltó rajzaimat - azzal zavart ki az osztályból, hogy ilyen kaján emberekre itt nincs szükség. Ettől kezdve így szignáltam karikatúráimat, majd a nevet is felvettem, gondolván, bog)' illik a műfajhoz. Később kiderült, hogy ez tévedés, hisz nem vagyok igazán kaján, se kárörvendő, sc gúnyolódó. De a név azért matadt, immár ötven éve. - Életrajzából tudom, hogy túlélve az ukrajnai munkaszolgálatot, a háborús hányattatásokat, és 1945-ben már a Ludas Matyi címlapján jelent meg rajza. -A háború végén Szegedre vetődtem, ott olvastam, hogy a Képzőművészeti Főiskola újra megnyitja kapuit, s egy új szatirikus lapot szerveznek a Blaha Lujza téten. Senkim és semmim nem volt, szüleim elpusztultak, elindultam hát Budapestre egy hátizsákkal és néhány gyenge rajzzal. Felvettek a főiskolára és külső munkatársként dolgozhattam a Ludas Maty7-nál. A Gábor Andor által indított lap jó iskola volt, nagyon sokat tanultam az idősebb mesterektől, például Gáspár Antaltól, Kassovitz Félixtől. Böngésztem