Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
Koszos, büdös, de szeretni kell
- Azután egyszer elmentek Párizsba, és amikor visszajöttek, kimondták, hogy „itt van a város, vagyunk lakói, maradunk itten, maradunk". - Mindenhonnan visszajöttem ide, néha nem is szántszándékkal. Valószínűleg bizonyos utcasarkok miatt. -A gyerekkori, józsefvárosi sarkok után hol talált újakat? - Például a Semmelweis és a Kossuth Lajos utca satka, ahol ma is meg szoktam állni egy kis időre. - Azért, mert ott találkozott először Cseh Tamással? -Talán ezért is, hiszen az együtt töltött negyedszázad nagyon sok idő. A kapcsolatunk több is, kevesebb is, mint barátság, valami más. Tehát lehet, hogy ösztönösen állok meg azon a sarkon, és szeretek a közeli Astoria kávéházban lenni. De a Corvin-közbe is mindig benézek, ha arra járok. 1956-ban a közelében laktunk, és az ottani lázból valami mintha eljutott volna a Thaly Kálmán utcáig. - Erről néhány éve írt egy balladát: „A Corvin-közben összegyűltek ők, a nagyfiúk, Es fegyvert fogtak, mert nem volt más kiút". S ha már az újabb dalszövegeknél tartunk, megörökítette a kukában guberáló tanárnőt is. Ez történik ma hajdani, kék nejlonblúzos kedves tanárnőinkkel, akik öt nyelven tudták mondani azt, hogy teremtő? - Egy barátom mondta el nemrégiben, hogy a Lehel piacon megpillantotta nyugdíjas, sokdiplomás tanárnőjét a szemétben guberálni. Először elbújt, aztán ravaszul elébe került a tanárnőnek, emlékeztette hajdani önmagára, és izgatottan arra kérte: fogadjon el tőle élelmiszert, mert most kapta a hitt, hogy azonnal vidékre kell utaznia és amúgy is tele a mélyhűtője. A tanárnő nem fogadta el, csak azt engedte meg, hogy a volt tanítvány autóval hazavigye őt, majd hidegen búcsúzott. Mindez nem fért bele a dalba, ezért mondtam most végig. Erről jut eszembe, hogy édesanyám is a Lehel térnél lakik, mostanában látogatóba megyek hozzá, egyedül él. Egyszer, amikor még járt a villamos a Váci úton, este a kocsiban észrevettem egy katonaruhás, nálam fiatalabb, de rám kísértetiesen hasonlító embert. Azt hittem, csak én látom így, aztán amikor rám nézett, ő is elképedt és gyorsan leszállt. -Az emberi ügyek mellett mi a baja még Budapestnek? -Az, hogy vidékies, mert kevés központi hely van benne. - Hogyhogy? Mások éppen túl nagynak tartják. - Nagy a kiterjedése meg a tömege, de kevés az olyan centrum, ami vonzza az embereket. Ezek hiányában csak fel-alá járni lehet benne. Találkozóhelyek, vonzó belső terek kellenének, ahová le lehet ülni egy ellenállhatatlan hatásra. Kitüntetett részek tehetnék igazán nagyvárossá. Miért kell mindig hazamennünk?
