Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
Koszos, büdös, de szeretni kell
bak, vagy a Mézesmackó neonmacija. Nem véletlen, hogy ezek számtalan kávéházi tárcában jelentek meg annak idején. Fix pontok voltak. Mindenki értette, mit jelent az, hogy találkozzunk a Mézesmackó előtt. - Ma már a Westend City vízesésénél szoktak találkozni az emberek vagy valamelyik gyorsétteremben. Legutóbb megjelent kötetében szomorú verset olvastam egy gyorsétteremben dolgozó bácsiról. - Lehet, hogy patetikusan hangzik, de nincs kínosabb annál, mint amikor egy háborút és egy forradalmat végigélt bácsi hetvenévesen bekényszerül a csőrikék, a plüssből készült Hófehérke és a hét törpe, valamint Wayne Gretzky meze és Muhammad Ali bokszgatyája közé, hogy a nyúmetálos srácoktól udvariasan azt kérdezze: elvihetem a tálcát? - Sok itt a tájidegen elem. Üvegpalota a Kálvin téren, bácsika egy gyorsétteremben... -Ott van például a Nyugati téri aluljáró, a gyrosossal, a parfümériával és a hajléktalanokkal. Közöttük vezet az út a plazába, és egyszet csak ott az a szociológiai nagy falként értelmezhető üvegajtó, amelyen keresztül bejut az ember abba a csírátlan, fertőtlenített világba. - Ha jól tudom, regényt ír Budapestről. - Legalábbis Budapesten játszódik, 1946-ban. Az Alkony fokozat-ai lesz a címe. Valamennyire megjelenítem a negyvenes évek közepén-végén honos presszókultúrát, azt a közeget, ahol egyfajta modernista gesztus lendületében, de vállalva a kávéházak örökségét, még jó kis dzsesszzenekarok játszottak. Azt az időszakot, amikor még voltak motokrosszversenyek, női pankráció, és lehetett DickTracy-képregényeket is kapni. Ez egy elveszett korszak, izgalmas és feltérképezetlen kulissza. Most ez izgat. 2003. január 11. Trencsényi Zoltán Budapest eltűnőben, sztereóban Itt már csak a halál van, ne bolygassa senki Ma az ötvenes hatvanas évekről itt felejtett presszót, kedvesen bumfordi cégfeliratot, neont vagy valami öreg kézművesműhelyt látok, elsőként Franki Aljona (s persze férje és szerzőtársa, Lugosi Lugo László ) jut az eszembe, az ő szép vállalkozásuk, hogy megörökítsék az eltűnő Budapestet. Alionát arról faggatom: honnan jött az ötlet, az elhatározás, netán a megbízás?
