Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

- 1986-ban sok régi boltban jártunk Lugóval, volt nálunk gép is, és az egyik ilyen alkalommal lefényképeztem egy nőt, aki az ablak előtt állt. Mivel fotótechnikai kérdésekkel nemigen foglalkoztam, csak később derült ki, hogy ablakkal szemben fényképezni: ebből bizony bonyodalmak származhatnak. De végül a kép siketült, mi több, szép, hangulatos, festményszerű lett. Ezen felbuzdulva kezdtem el aztán sorra járni és fényképezni a boltokat. - Meglep, amit mond; azt hittem, ez jóval tudatosabb, eltervezett program volt. - Nem, kezdetben legalábbis semmiképpen. Egyszerűen fogtam a gépet, elindultam, és bekéretszkedtem ide-oda. - Egyébként sok helyről kidobtak; egy-egy ilyen eset aztán hónapokra visszavetett. Hogy miért dobtak ki? Mondjuk, mert öreg volt a mostet, öreg volt a bolt, és ez a megkesetedett ember úgy érezte: itt már csak a halál van, ne bolygassa őt senki. Pedig, ha azt vesszük, mindenki a halállal él együtt, nem igaz? De egy másik öreg mester meg vidáman fogadott, mert ő elégedetten élte le az életét. Azt mondhatom, a többség inkább nyitott volt: fantasztikus emberekkel és történetekkel lettem gazdagabb. - Mennyi felvételt őriz ezekről az eltűnő vagy már el is tűnt boltokról? - Körülbelül nyolcvanat-százat, ha ide számítom a zsidó boltokat is. Ez utóbbiak tulajdonképpen már egy másik témakör: a VII. kerület. Ugyanis a Klauzál téren nőttem fel, és ez a környék tele volt rejtélyekkel. Mendemondák keringtek róla, például, hogy a gettóban a térre temették a halottakar; a tér körül zegzugos kapualjak, rejtélyes boltok voltak. Egyszer aztán elindultam a „rejtélyek" nyomán. -A presszéjs képeket és a „sztereókat" is ekkoriban csinálta? - Nem, ezeket kicsit később: amikor a Narancs indult, talán kilencvenkettőben? Lugóval és a tavaly meghalt Bodor Feri „városi kultúrantropológussal" sokat jártunk az ötvenes-hatvanas évekből itt matadt helyekre, amiket presszónak neveztek ugyan, de valójában kocsmák vagy kávéházak voltak. Bodor Feri ötlete volt, hogy ezeket is meg kellene örökíteni. A többségük mára teljesen eltűnt, átépítették, elveszítette a hangulatát. A „sztereó" pedig, amilyen a most közreadott kép is, az meg valahogy jött magától. Ezek álsztereó képek: bár ugyanarról a témától készült a két felvétel, de térben és időben is el vannak tolva egymástól; egymás mellé rakva elég jópofa hatást lehet velük elérni. Ezt a (két) képet például az Élmunkás hídnál csináltam; lehetett tudni, hogy hamarosan el fog tűnni ez a szocreál szobor, gondoltam, maradjon róla valami emlék.