Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

- Nem volt könnyű a városi hősök élete. - De nehéz sem volt. Például lehetett egy fiú bármilyen ügyetlen és csúnya, ha olvasta, mondjuk Asimovtól az A/apttvány-könyveket, Borgestől a Körkörös romok-at, meg olvasott néhány Dosztojevszkijt, valamint volt Trabant-felvétele, és egy kicsit sertepertélt a Fiatal Művészek Klubjában, akkor vettél tőle egy Beszélő-i stb. és azt mondtad róla, hogy „jó srác". Ma már a jófejség kritériumai megváltoztak, és nem is igazán lehet tudni, mik ezek. - Amennyire egységesednek az emberek, annyira gátlástalanul szerteszalad Budapest városképe. - Zsörtölődzésem kedvenc témája most a Kálvin tér, amelyik az egyik legrosszabb példája a város újragondolásának. A mostanában épült irodaházakkal eltűnt a hangulata és identitása, felborult az egyensúlya, valamint olyan lett, mint egy kilencvenes évek eleji Brüsszel-külső. Az egyébként oda nem illő irodaházak a Vámház körútról érkező elől eltakarják a Nemzeti Múzeumot, ami a felújítás után meg olyan lett, mint egy vajas sütemény. Hát hogy lehet a kőoszlopokat lefesteni? - Egyáltalán: érdemes itt felújítani bármit is? Jönnek a falfirkálók, és napok alatt tönkreteszik. - Egy falfirkáiét az ingerel legjobban, ha felújítanak valamit. Jó lenne megtudni, miért érzi szükségét annak, hogy azonnal odategye a tegeket. -A miket? -A tegeket. így hívják a graffitizők jeleit. En egyébként tényleg érdeklődéssel figyelem az úgynevezett városi szubkultúrát, de a belvárosi falfirkálókat nem tudom megérteni. Nem hiszem, hogy attól modern, nagyvárosi hősök lennének, hogy ötemeletnyi magasságban szétgraffitizik a tűzfalakat. Nincs ebben semmi hősies és szeretnivaló, inkább afféle pótcselekvés, mert nincs ki ellen lázadozni, nincsenek például Rajnákokaz Ifiparkban. - A hírek szerint valamiféle városvédő mozgalmat szervez. - Ha úgynevezett „közösségi ember" lennék, akkor szerveznék is, így legfeljebb gondolatban játszom el a mozgalmisággal. Nekem nagyon hiányoznak a régi házak tetejétől azok a fémtornyok, amelyek annak idején afféle monarchikus mesevárossá tették Budapestet. Az 1944 telén, illetve 1945 elején lezajlott ostrom következtében a város épületeinek tetőzete nagyobbrészt elpusztult, és a helyreállításnál senki nem figyelt arra, hogy a tornyok is a helyükre kerüljenek; amputált város lett Budapestből. Egyszer eszembe jutott, hogy a fémtornyocskák pótlásáért meg kellene szervezni a „Toronyiránt" elnevezésű alapítványt. -A házak tetejéről nemcsak a tornyok hiányoznak, de ma már legendás neonreklámok is. -Az is nagy baj, mert a város régi neonreklámjai hozzá tartoztak Budapest identitásához. A labdázó gyerekek az Úttötő Áruház oldalán, az ugráló