Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
Pedig tervnek milyen szép volt...
döntést aligha lehetne hozni, hisz a fővárosi költségvetés „metróépítés" című fejezete csupán annyi pénzt tartalmaz, amennyi a szakértői díjak kifizetésérc elég. Arra, hogy az 1992-ben kiírt tendett eredménytelennek nyilvánítják, mindkét versenyben maradt pályázó számított. A metró ügyében ugyanis ebben az évben semmi nem történt, legfeljebb néhány elsietett nyilatkozat kavarta fel a kedélyeket. E tekintetben a DBR metró rokon vonásokat mutat a világkiállítással; két év alatt egyik projekt sorsáról sem hoztak végleges döntést. Ugyanakkor a metróépítésből is sikerült politikai ügyet „csinálni". Ha máskor nem, hát áprilisban, amikor a bajor magyar gazdasági kapcsolatok fellendüléséről szólva a német partner fontos szempontként említette a Siemens metróépítésben való részvételét. Szabó Iván akkori pénzügyminiszter állítólag megígérte ezt, bár akkoriban már arról tárgyaltak a főváros vezetőivel, hogy a tendett eredménytelennek kellene nyilvánítani. Ezt a lépést indokolták azok a szakértői vélemények is, melyek szerint Budapest a világ legdrágább metróját készül felépíteni. A beruházást nem támogatta a Világbank sem, pénzügyi elemzői szerint a kiírás elnagyolt volt, s az abban megjelölt feltételek mellett épülő metró terheit nem bírta volna a költségvetés. Az elképzelések szerinr a metró első, a Móricz Zsigmond körtér és a Kálvin tét közötti 5,3 kilométetes szakasza ötvenmilliárd forintba került volna. Az ehhez járuló kamatterhek majdnem ugyanennyit tesznek ki. Az építési hitelt a központi költségvetés, a kamatokat a főváros fizette volna vissza. A pályázatot rosszul itták ki, hisz az nem tartalmazta a munkálatok tervezéséhez szükséges információkat. Az elképzelt útvonalon nem készítettek például talajmechanikai vizsgálatokat. A beérkezett pályázatok a sietség jeleit magán viselő tenderkiírásnak köszönhetően adtak a vártnál magasabb árajánlatokat. A teménybeli kivitelezők ugyanis információk híján biztonsági tartalékkal tervezték az építési költségeket. Árfelhajtó tényezőként hatott az is, hogy egyes cégek mindkét, végig versenyben maradt pályázótól alvállalkozói megbízásra tarthattak számot. Ezek a cégek biztos befutónak hihették magukat, s mivel munkájuk mindkét ajánlattevő anyagában szerepelt, semmi nem motiválta őket költségeik csökkentésére. A metrótendert 1992 decemberében a kormány és a fővárosi önkormányzat közösen írta ki. Tizennyolc cég étdeklődött, 1993 márciusában azonban csak négy konkrét ajánlat érkezett. Júliusban a kiírók három pályázót neveztek meg esélyesként. Ezek a francia Matra Transport, a német Siemens, és az e célra szerveződött hazai konzotcium, a Magyar Metró Társaság voltak. Később a francia pályázót műszaki indokokra hivatkozással kizárták. (A
