Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

dapesti Városvédő Egyesület alapító tagja, a fővárosi utcanevek legnagyobb ismerője. Van azonban egy fontos szabály: már létező nevet nem lebet adni. így például nem lehet a Kocka tér nevet sem adni, mert Kocka utca már van és az utótagok mind az „utca" szinonimái. így lehet elkerülni, hogy azonos előtagú utcanevek sokasága alakuljon ki. Elég gond, hogy például Kossuth Lajos nevét jelenleg is 16, Petőfiét 14, Szent Istvánét pedig 13 közterület viseli. Ennek elsősorban az az oka, hogy 1950-ben hét-addig közigazgatásilag független - várost és tizenhat községet csatoltak Budapesthez. így lett egyszeriben 40 Petőfi, 39 Kossuth és 30 Szent István utca a városban. Ezek egy részét később átkeresztelték ugyan, ám még így is elég sok azonos nevű maradt. Következetesebbek voltak eleink Mészáros György szerint utcanévadásban eleink voltak a legkövetkezetesebbek. Az utcákat mindig legfontosabb jellegzetességükről nevezték el. A Király vagy a Sas utca neve is egészen praktikusan keletkezett: az egyikben az Angol Kitályhoz, a másikban pedig a Két Sashoz címzett fogadó működött. Később, a város tetjeszkedésévcl az újonnan felparcellázott tetületek utcái általában az első birtokos vagy háztulajdonos nevét viselték. Ismert személyiségekről először a XIX. század közepén kezdtek közterületeket elnevezni. Az első ilyen a József nádot tér volt. S bár kezdetben csak József térnek hívták, mindenki tudta, hogy a nádotról nevezték el. A biztonság kedvéért azért a térbe totkollő utcának a Nádor nevet adták. Kevesebben vannak tisztában azzal, hogy például a IV. kerületi István út gróf Károlyi István, Újpest alapítójának nevét viseli. Az utcák ismert emberek nevére keresztelése gyorsan gyakorlattá vált, elsősorban az 1950-ig az agglomerációhoz tartozó, rohamosan terjeszkedő településeken. Ezekben általában az éppen regnáló hatalom képviselőiről nevezték el a közterületeket. Az első nagy átkeresztelési hullám a második világháború után zajlott. Rögtön a háború után megváltoztatták a háborús bűnökkel vádolt vezetőkről - például Horthyról, Gömbösről, Hitlerről - elnevezett utcák nevét, amelyek attól kezdve az ellenállás mártírjainak nevét viselték. A hatalom azonban kissé átesett a ló túlsó oldalára, mert Ságvári Endréről rögtön tizenhárom utcát neveztek el. A második hullám az ötvenes évek közepén fejeződött be, amikor csaknem minden hibás múltúnak tartott személy nevét és a vallásra utaló kifejezéseket viselő utcatáblát kicseréltek. (A tájékozatlanságra vall ugyanakkot, hogy például a baloldaliakra súlyos ítéleteket kimondó Töreki-tanács