Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

egyik burájának neve máig fennmaradt és ekkor kapott utcanevet a volt kormányzó szülőfaluja is.) Három év alatt - 1954-ig - nyolcszáz, utcát kereszteltek át, bár ebben benne voltak a sok azonos név miatti változtatások is. Később tömeges névcsere a rendszerváltásig nem volt, de addig viszonylag sok jelentéktelen, alig ismert emberről neveztek el kisebb utcákat. Ez a rossz nyelvek szerint általában úgy zajlott, hogy az agilis özvegy addig járt az illetékesek nyakára, amíg elhunyt férje - hőstettei és ellenálló múltja elismeréseként - nem kapott legalább egy kis utcát valahol. Huszonöt évig tárté) tilalom Az utcanevek változtatásával foglalkozó, 1988-ban alakult bizottság legelőször ezek megváltoztatására tett javaslatot, mett sokuk - amellett, hogy semmilyen történelmi jelentőségű tett nem fűződött a nevükhöz - gyakran még Budapesthez sem kötődtek. Ilyen okok miatt általában nem jelentett nehézséget megváltoztatásuk, de Mészáros György szerint még ma is elég sok utca visel hasonló nevet, mert a környékbeliek már megszokták. A mai szabályok szerint egyébként halála után huszonöt évig senkiről nem lehet elnevezni közterületet. A rendelkezéssel kizárható a napi politika benyomulása az utcanevekbe. A rendszetváltás környékén kibontakozott átkeresztelési hullám közepette a bizottság megpróbált érvényesíteni egy elvet: egy-egy utca viselje azoknak a nevét, akik valóban harcoltak a fasizmus ellen. Ez - néhány kivételtől eltekintve - sikerült, bat a legtöbb nevet hevesen támadták, mondván, viselőik kommunisták voltak, ami persze igaz is. A legtöbb utca és tér azonban konfliktusok nélkül kapta vissza régi nevét, bár néha elég nehéz volt igazságot tenni a nevek között. A belvárosi Szervita tetet például 1953-ban Martincllire változtatták, dc ma újra az eredeti nevét viseli. Ebben az esetben azt kellett eldönteni, hogy fontosabb-e visszaadni régi nevét, vagy maradjon Martinelli. Ez az úr ugyanis - annak ellenére, hogy '53-ban neveztek el róla teret - nem olasz kommunista volt, hanem a budapesti Városháza tervezője és épírője, így meglehetősen fontos szerepet játszott a főváros történetében. Fleischer, Tolbuhin, Vámhéiz A legtöbb esetben nem volt vita arról, hogy az urea visszakapja az eredeti nevét, csakhogy azt néha meglehetősen nehéz volt kideríteni. Ilyenkor azt kapta meg, amelyiket a leghosszabb ideig viselte. A Vámház körúr nevét