Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

Ez idő tájt jelentek meg az első, nem helyben készített ételek is, a kocsmákban kapható, cipóban sült csülök vagy kacsa. A mozgó vitsliárus szintén a századforduló környékén bukkant fel a pesti utcán. -A munkások száma folyamatosan nőtt, munkahelytől távoli étkeztetésük felesleges időpocsékolást jelentett a gyárosoknak. Ez az oka annak, hogy az első világháború előtt megjelentek az üzemi - tehát gyáron belüli étkezési formák. A főváros egyébként az elsők között nyitott városi üzemi ebédlőt, ahol egy háromfogásos menüt nyolcvan fillérért kaptak a köztisztviselők- meséli Draveczky Balázs. Aki nem akart az üzemben enni vagy éppen nem volt munkája, az sem maradt étel nélkül. A megmaradt kiskocsmák mellett századunk elejétől úgynevezett bodegák is kínáltak ennivalót a kispénzűeknek. Ezek a csemegeboltokból kialakított helyiségek hideg ételeket, különlegességeket és italokat árusítottak. Csak annyiban különböztek az igazi boltoktól, hogy itt helyben is lehetett - külön felár nélkül - fogyasztani. Ezek az éjjel-nappal nyitva tartó bodegák elsősorban a bohémek, a művészek törzshelyei voltak. - Az első világháború utáni felgyorsult életritmust követték a kávézók, az éttermek is. Kényelmetlen székek, kis asztalok váltották fel a kényelmes bútorokat. Az emberek többsége persze nem ezeken a helyeken, hanem munkáskocsmákban és üzemi étkezdékben ebédelt. A forgalmas helyeken és a pályaudvarok szomszédságában pedig feltűntek az első gyorsbüfék. A leghíresebb a Nyugati téren lévő Ilkovits vendéglő volt, ahol naponta négy-ötezer vendég is megfordult. Palacsinta, tósejbni és tehéntőgyből készített bécsi szelet szerepelt az étlapon. A második világháború után államosították, központosították a vendéglátóipart, az üzemi étkezdék kiszolgálására is önálló vállalat jött létre. Az ötvenes években megjelent a munkáskocsma szocialista változata, a népbüfé is. Egyszerű, olcsó egytálételek jellemezték őket, mégis sokszot ezeken a helyeken ehette az ember a legjobb gulyásokat, pörkölteket. A népbüfé korszerűbb változata volt az önkiszolgáló, ahol előre kimért adagokat kínáltak, csak le kellett emelni a polcról az ételt - emlékszik vissza a múzeumigazgató a közelmúltra. A hatvanas évek elején újra feltűntek a lángost, sült kolbászt árusító egyszemélyes pavilonok, amelyek igen hamar népszerűek lettek. Az új gazdasági mechanizmus idején az addig imperialista mételynek titulált nyugati gyotsétkek - a hamburger, a hot-dog és a pizza is - meghonosodtak hazánkban. A nyolcvanas évek közepén pedig a nemzetközi gyorséttermi láncok is megnyitották első üzleteiket Budapesten. - Az ilyen hálózatok legnagyobb előnye, hogy mindenütt a világon ugyanúgy, ugyanolyan minőségben állítják elő termékeiket. Az első magyat gyorséttermi láncok, a Paprika vagy a Krumplis Fáni ételeit azonban nem