Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
A félmúlt és a féljelen határán
Nem Budapestről szól az az ajándékba kapott kép, amely a legkisebb az egész tárban. Mindössze egy milliméteres, szabad szemmel, de még közönséges nagyítóval is láthatatlan. Az üveglapocskára készült felvételen az angol királyi család látható. A fotótár legnagyobb méretű darabja az 1880-as években készült: Kozmata Ferenc Budapesti emlékmű című, könyvalakra hajtogatott négyméteres műve. A legrégebbi papírképük Weisz Péter „pesti polgári fehér- és cukrossütőmester sütőházáról" készült - valószínűleg az 1860-as években. De megtalálható itt az ősfénykép, a fémlemezre előhívott dagerrotípia is. Sokszor felhasználják épületek rekonstruálásakor is a tár képeit. Ez történt a Paulay Ede utcai - ma Új Színházként működő - épület felújításakor is, a homlokzat eredeti felső díszeiről az egyetlen fotódokumentumot itt találták meg. Sándor Tiborék kiállításokat is rendeznek. A vendéglárás és az idegenforgalom történetét a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumban, a Gyermeksorsok ésgyermekvédeleihui Monarchia idején című kiállítást az anyaépületben mutatják be. Ez utóbbinak az anyaga nemsokára a képviselői irodaházba kerül - még a gyermekvédelemről szóló törvény meghozatala előtt. Azt tetvezik, hogy jövőre karikarúrákkal mesélik el Budapest történetét a Fővárosi Karczképek című kiállításon. 1997. április 18. Szemere Katalin A kőtábláknak dossziéjuk van Furcsa figured; lettek halhatatlanná - Négyszázért vésnek egy betűt Emléktáblát állítani a múlt század hatvanas éveitől divat. Arányi Lajos orvos, egyetemi tanát volt az első, aki javasolta, hogy a budai Vár tötténelmi jelentőségű házait felitatos táblával kellene jelölni. A gyűjtése eredményeként 1866-ban felrakott, csípett satkú mészkőtáblák ma is láthatók. Mégsem ezek a legkorábbiak, hanem az árvízmementók. Számtalan márványkéz örökíti meg az 1838-as nagy víz emlékét, van 1775-ös is, ám a legrégebbi az 1732-ből való Havas utcai árvíztábla. Kezdetben természeti csapások helye és régi, jeles épületek kaptak táblát. Személyek csak a XIX. század végétől: ekkor kezdték megjelölni, például azokat a helyszíneket, amelyek a szabadságharc valamelyik hőse révén váltak