Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

nevezetessé. Jó alkalmat adott emléktábla-állításra a millennium is. A husza­dik században aztán a háborúk és a forradalmak nagy bőségben termelték a kőbe vésésre méltónak tartott neveket. Minden új rendszer a maga szem­pontjai szerint mérte a halhatatlanságot, leverte a régi táblák egy részét, majd a sajátjait rakta helyébe, mint ezt néhány éve is tapasztalhattuk. A lakosság sokszor gyorsabban cselekedett a hatalomnál - és néha meg­gondolatlanabbul is. Összetörték Balázs Béla tábláját a Szent István park­ban, Lukács Györgyét a Belgrád rakparton, a Nemzeti Tanács emléktáblá­ját az Astoria falán, Koltói Annáét Csepelen. Kun Béla-emlékeket is a város több pontjáról kellett eltávolítani, mielőtt még szétzúzták volna őket. Pél­dául a Ludovikától vagy Csepelről, ahonnan az MSZP kérésére tüntették cl tábláját 1991-ben. Ugyancsak előrelátásból távolíttatta el az önkormányzat 1990-ben Böjti Imre karhatalmista kőlapját az V. ketületből, Tóth Ferenc AVH-századosét a Teréz körútról, Lékay Jánosét a XII., vagy Varga Jenő népbiztosét a XXII. kerületből. Sajnos nem tudok adattal szolgálni arról, hogy 1989 óta hány munkás­mozgalmi emléktáblát távolítottak el a fővárosban, hiszen ezt már senki sem tartja nyilván. A nyolcvanas évek végéig a Budapest Galéria feladata volt a felügyelet - a táblák dossziéit még ma is őrzik -, de a rendszerváltás után már nem kísérik figyelemmel sorsukat. Csak néhányról tudják, hogy megsemmisült, ellopták vagy levették és bevitték valamelyik helytörténeti gyűjteménybe. A galéria lemondott ugyanis a táblák kezelői jogától (és gondjáról), s cz most a kerületek kötelessége volna. Az újak engedélyezésé­ről is a kerületek képviselő-testülete rendelkezik (de domborműves táblák esetében a főváros kulturális bizottsága is). Mostanában az 1956-os forradalom harcosainak és a fasizmus áldozatai­nak állítják a legtöbb emléket, s ez évben a 150. évforduló miatt a szabad­ságharc hőscinek is. Egyes esetekben engedélyt sem kérnek: a Corvin köz­ben valaki tankot ábrázoló, '56-os emléktáblát, más valaki a Wesselényi utcában holokauszttáblát, a XV. kerületi Körvasút sor és a Rákos út sarkán egy nyugalmazott vasutas Árpád-emlékművet emelt. Ezeket azonban az önkormányzatok utólag jóváhagyták. Szöveges táblát állítani egyébként sokkal könnyebb, mint 1990 előtt, csupán az ingatlan- vagy tetülcttulajdonos engedélye szükséges hozzá. Semmi több. Illetve, az egy négyzetméternél nagyobb már építési enge­délyhez kötődik. A többi csak pénz kérdése. Az árak persze itt is a sokszoro­sukra nőttek. Egy 60 X 80 centis mészkő emléktábla, amely 1969-ben 2180, 1984-ban 4000 forint volt, ma körülbelül ötvenezerbe, márványból ugyanez százezerbe kerülne. Egyetlen betű bevésése négyszáz forint. A leggyakrab­ban használt anyag a bolgár mészkő (főleg a Kádár-rendszer idejében, ami-

Next

/
Thumbnails
Contents