Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

Hogyan lett ifjabb Habsburg Ernőből báró Wallburg Ernő? Tulajdonképpen egyszerűen, már tudniillik az adatolt családi legendárium szerint. A főherceg utasítására (kérésére?) Skublics Laurát báró Wallburg Károly, egy derék porosz katonatiszt ötökbe fogadta laibachi házasságkötésének reggelén (április 26-án). Már Wallburg Lauraként állt a helyőrségi oltár elé, és nyilvánvaló az is, miért kellett a szerelmeseknek így eljárniuk: Ernő a rangon aluli házassággal járó családon belüli háborúság elszántságát próbálta volna ezzel a módszerrel szelídíteni, hamarosan látni fogjuk: nem sokra ment vele. A boldog házasság, amelynek szereplői a főherceg schönkircheni kastélyában éltek - itt töltötte gyermekkorának legszebb éveit a kávéházi főúr és három testvére is - 1865-ben, Wallburg (Skublics) Laura váratlan halálával ttagikus véget ért. Úgy látszik az iratokból, amelyeket a bécsi állami levéltár fondjaiból jóval később báró Wallburg Ernő összeszedett (ha valakinek ideje és türelme van hozzá, újra megnézheti ezeket a papírokat, szerepel a jelzetük is a történetet feldolgozó irományokban: Kabinets-Archiv-Geheimt Akten, Karton 28., col. 455-469.), hogy a Habsburg-család, Ernő bátyjának, Rainer főhercegnek személyes intervenciójával, a gyászban idegileg összeroppant özvegy férfiút gondnokság alá helyezte. A vonatkozó anyakönyvi bejegyzéseket Laibachtól a lipótvárosi templomig meghamisíttatták, a gyerekeket pedig gondnokság alá helyezték. S miközben az udvar minden nyomot igyekezett eltüntetni, a haláláig szobafogságra ítélt Ernő tehetetlenül tűrte, hogy tütöljék az iratokból és a múltjából is önnön történetének ezt a Habsburgok szempontjából kínos epizódját. A gyerekek felnőttek. Egytől egyig Ausztriában, ami persze a Monarchia korában nem sokat jelentett az eltagadott igazságot agnoszkáló bizonyítékok szempontjából. Az már talán inkább, hogy bár mindegyikük más-más városban született, és más-más pontján a birodalomnak élte felnőtt életét, mindegyikük keresztapja Ernő kedves testvére, Heinrich főherceg volt, és mindegyikük húzott valamilyen tendszeres jövedelmet az udvartól vagy valamely Habsburgtól. Ernő legkedvesebb leánya, Klotild például 36 esztendőn át évi 3600 korona járadékot. Ezeket az adatokat báró Wallburg Ernő is részletesen taglalja Fetenc Józsefhez intézett folyamodványában, amelyet 1899 májusában postázott őfelsége címére. Nem is mondható, hogy teljesen eredménytelenül. Hatszáz koronát utaltak ki számára-a persze el nem ismert rokonnak-, és kilátásba helyezték, hogy ha Bécs környékén telepedik le, minden hónapban számíthat erre az összegre. (Őszintén szólva mi, a tájékozatlan utókor, aligha érthetjük, miért ez, és nem éppen az ellenkezője volt a feltétel, ha egyszer nem ismertékel hősünk családi jogait.) 1900 végén azonban - noha az